Balogh Gyula
A Helyismeret wikiből
BALOGH Gyula, beödi (Ihászi, 1837. máj. 20.-Szombathely, 1921. ápr. 20.) levéltárnok, költő, szerkesztő.
Élete
Pápán, Kőszegen, Szombathelyen és Pesten tanult. Először aljegyzőként, majd allevéltárnokként dolgozott. 1889-ben Vas vármegye főlevéltárnokává nevezték ki, javaslatot készített a győri levéltár rendezésére. Vas megye történetével foglalkozó tanulmányokat, nagyszámú újságcikket, irodalomtörténeti írásokat, elbeszéléseket és verseket jelentetett meg. Írásai harminc különböző fővárosi és vidéki lapban voltak olvashatók. (Magyar Néplap, Nővilág, Szépirodalmi Közlöny, Napkelet, Ország-Világ, Vasmegyei Lapok, Világkrónika, Zala-Somogyi Közlöny stb.) Két önálló kötete és kilenc fordítást adott ki.
Művei
- Dalok. (Heine ford.) Pest, 1861.
- Költemények. Szombathely, 1870.
- Emlékkönyv. Szombathely, 1876.
- Újabb költemények. Szombathely, 1879.
- Vas vármegyében. Szombathely, 1886.
- Vas vármegye nemes családjai. Szombathely, 1986.
- Vas vármegye honvédsége 1848-ban. Szombathely, 1886.
- A Rákóczi-nóta. Szombathely, 1887.
