Balogh Albin (Lajos)

BALOGH Albin (Lajos), galánthai (Kassa, 1887. máj. 17.-Bp., 1958. márc. 17.) szerzetes, történész, régész, tanár.

Élete

1903-ban lépett a bencés rendbe, 1910-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett a budapesti tudományegyetemen. 1910-ben szentelték pappá, majd Rómában tanult. 1910 és 1815 között a győri és a pannonhalmi bencés gimnáziumokban tanított. 1915-től 1930-ig az esztergomi gimnáziumban tanár és könyvtáros. 1930-1933-ban a pápai Szent Mór Bencés Gimnázium igazgatója és a rendház főnöke. 1933 után Esztergomban gimnáziumi igazgató, rendházfőnök és a r. k. középiskolák országos főfelügyelője. 1942 és 1948 között a Katolikus Tanügyi Főhatóság központjának igazgatója, majd főigazgatója. 1948 után nyugalmazott lelkészként római-fürdői plébános. Magyar történelemmel, egyháztörténettel, valamint helytörténeti és régészeti kérdésekkel foglalkozott. Munkatársa volt a Pápa és Vidéke című lapnak. Több középiskolai történelemtankönyvet írt.

Művei

• A magyar pénz története az Árpádok idején. Bp., 1912.
• Pannonhalma a múltban és napjainkban. Ungvár, 1913.
• Ország és nyelv (Határok és nemzetiségek) a magyar történelemben. Bp., 1928.
• Szent Imre herceg. Esztergom, 1930.
• Mindennapi élet Szent István korában. Bp., 1938.
• Szent István király a honalapító. Bp., 1946.

Irodalom

• Gaál Zoltán: Életművek, életpályák. Győr, 1987.