Az egykori nyári színház

	Az egykori nyári színház
	Helye:	Balatonfüred
	Építési adatok
	Építés éve :	1846.
	Építtető:	gr. Zichy Ödön
	Tulajdonos:
	Felújítva :	1878-ban lebontották

Balatonfüred, Kiserdő

     A nyári színház épülete 74 éven át, 1860-1934 között a fürdőtelep angolparkjában, a mai kiserdei teniszpályák helyén állt.

     Ott, ahol egykor a bejárata nyílt, 1958-ban hat kőoszlopból emlékhelyet alakítottak ki. A később elhelyezett emléktábla szerint ezek az oszlopok az 1831-ben nemzeti áldozatkészségből emelt füredi színházat, a Dunántúl első magyar kőszínházát díszítették. 1878-ban a színház lebontásakor a földbe kerültek, 1958-ban az egykori nyári színkör helyén újra felállíttatta őket Balatonfüred Község Tanácsa. Az a színház, amelynek előcsarnokát díszítették, innen néhány méterre állt, az Anna Grand Hotel díszterme helyén.

     Még nyaranta játszottak ebben a kőszínházban, de már felmerült az igény egy szellős, nyári színkör építésére is. „Az inditványt meg is tette 1845-ben gr. Zichy Ödön, mely nyáron egyik legnépesebb saisona volt Fürednek, s elnöklete alatt tanácskozmány tartatott azon jó eredménynyel, hogy 500 frt p. iratott alá ez ügy érdekében. 1846-ban már állt a kőfallal kerített színkör. Nem volt befedve, vihar és eső esetén kénytelenek voltak a régi színházban játszani, a színkörben „legfeljebb kötéltáncosok és kócrágók mulattatták az alsóbb néposztályt.”

     Az 1858-as kataszteri térképen (1. sz. színes kép) látható a kőszínház és aréna épülete is. Ebben a kezdetleges épületben Molnár György visszaemlékezése szerint a színpad két oldalán lévő egyik szobában az igazgató, a másikban az énekes primadonna lakott. A többi színész a színpad alatt húzta meg magát, vagy Arácson és Füreden béreltek szobákat. 1852-től Latabár Endre társulata játszott. A Nemzeti Színház színészei a körülmények ellenére szívesen jöttek Füredre. A közönség nagy része a kerítésen kívül hallgatta az előadásokat. A fürediek és arácsiak természetben fizettek a jegyért, szerettek színházba járni, néha egy-egy nemzeti drámát megrendeltek, és megtöltötték a nézőteret. 1858-ban már felmerült az igény a korszerűsítésére. Be kellene fedni, szobákat kellene a színészeknek építeni, kialakítani a belső berendezést. Ekkor neves színészek, Felekiné Munkácsy Flóra, Szerdahelyi Kálmán léptek fel benne.

     Molnár György 1860-ban megbotránkozott azon, hogy „…a magyar színészetnek az ország ezen első fürdőjén egy juh-akol féle födeletlen színházban, földes-vizes-sáros színpadon előadásait kellett tartania…” Ebben az évben Jókainé is többször fellépett itt, de egy alkalommal az előadás előtti eső annyira eláztatta a színpadot, hogy lemondta az esti fellépést. Ekkor a színpadot szőnyegekkel borították be, hogy a művésznő meg ne fázzon. Ez az eset is arra késztette a fürdőközönséget, hogy szorgalmazzák egy új, fedett színház építését. Roboz István írása szerint 1860-ban gr. Zichy Manó szervezésére „elhatároztatott a színkör tovább építése közadakozás utján.” Építési igazgató Écsy László lett, a bizottmányban állandó lakosok és fürdővendégek, színészek is voltak. (Huray István, Jókai Mór, Koller Ignácz, b. Bánffy Pál, Inkei Ádám, Molnár György, Orzovenszky Károly és mások). Megindult a gyűjtés, a szervezésben a fürdőigazgató Écsy Lászlónak óriási szerepe volt. Már szeptember elején elkezdték a munkát, a következő évben már állt a színpad, a színészeknek tíz szoba és két konyha.

     A helyi lap tudósítása szerint 1861. július 6-án ünnepélyesen megnyitották a színházat. A Nemzeti Színház tagja, Felekiné Munkácsy Flóra Pap Gábornak erre az alkalomra írt versét szavalta el. Dalt adott elő Hetényi Laura, Molnár György felesége is, majd a Szózat eléneklése után Pázmán Mihály társulata megtartotta az első előadást. Szigeti József Becsületszó című egyfelvonásosát mutatták be. „Oly színházi est volt ez B.-Füreden, melyhez hasonlóra a helybeliek s vidékiek nem igen emlékeznek, s mely reájuk kedvesés buzdító hatást tévén, nem egy könynyen fogják feledhetni.”

     Az épületnek azonban hiányzott a homlokzata, a nézőtér felett nem volt tető. Az építészeti bizottmány tervezőket kért fel a munkára. „A tervek közül Gerster és Frey pesti építészeké fogadtatott el, kik a szent ügy iránti tekintetből fáradozásukért semmi díjt nem kívántak.” (Az újsághírek arról is szóltak, hogy Ybl Miklós is készített egy nagyszabású tervet.) A két tervező készíti el majd az 1866-ban felépült balatoni fürdőház tervét is. A nézőtér még 1862-ben sincs befedve, amit a Vasárnapi Ujságban megjelent rajz is bizonyít, erről számolt be Jókai Mór is a kép mellett közölt írásában. Jókai Mór még 1863-ban is tevékenykedett a színházépítési választmányban. A színház végleges befejezésére színi előadásokat, sorsjátékokat, tombolát szerveznek.

     1863-ban „a színkör néző helye be van díszesen tetőzve, nem kell többé a közönségnek a szeles és esős viharoktól tartania, az előbbi páholyokhoz a tetőnek folytatása alatt ujabb páholyok jöttek, így már majdnem be van fejezve a munka.” „… Fürednek állandó színháza is van a fürdőtéren, de ebben csak kedvezőtlen időjáráskor adatnak előadások. – Ujabban a … vendégek adakozásaiból épült úgynevezett arenában a budai népszinház tagjai Molnár vezénylete alatt naponkint tartatnak előadásokat ... A budai, országszerte jó hírben álló szinészek vigjátékok, népszinművek, operettek, sőt néha classicus szindarabok előadása által iparkodnak a fürdővendégeknek élvezetes estéket szerezni, mely törekvéseik közelismerésben részesülnek is. Az előadások ideje esti 5 órától 7-ig.”

     1865-ben már készen van a színkör „ízletes homlokzatával, szép páholysorával (18 rendes és egy udvari páholylyal) karzatával oly stylben, anynyira célszerű beosztással, hogy e színkör nagyobb városaink némelyikének is becsületére válnék…”. Homlokzatán három nemzeti színű zászló lobogott. Az építkezésen Vizer János és Holesz Ferenc ácsmesterek, Sturm Károly asztalos, Frőhlich István kőmives dolgozott. „..ezen színház teljes kiépítése és berendezése leginkább az eleven ezüstként mozgékony és fáradhatatlan fürdő felügyelő, t. Écsy László úr ügyszeretetének és buzgalmának köszönhető”

Szinpadán számos neves színész játszott: Hollóssy Kornélia, Szerdahelyi Kálmán, Follinus Artur, Szerdahelyiné Prielle Kornélia, Jászai Mari, Blaha Lujza.

     1878-ban „A fürdőidényi idő alatt naponkinti főmulatságot és szórakozást, a jeles sétatéri zenén kívül a „Szinkör” (Arena ) nyújt. A legjelesebb (fehérvári) szintársulatokat szokták szerződtetni, melyek valóban élvezetdús órákat szereznek a közönségnek. … Nagy tágas, szellős léghuzat nélkül, kényelmes épület. Molnár szinigazgató úr kezdeményezése folytán (1860) gr. Zichy M. elnöklete alatt bizottság alakult, mely aláirási ivek kibocsátását határozta el. Ennek végrehajtásával Écsy László fürdő-igazgatót bizta meg, ki ebben sikerrel el is járt. A szinkör 1862-ben junius hóban nyittatott meg . A tágas szinkör belsejének két oldalát csinos páholyok foglalják el. A földszinti tér az első, másod, harmadrangu üléseket foglalja magában. A tágas karzat a szinpad átellenében van. A szinkör épületében 12 szoba és 2 konyha áll a szintársulat rendelkezésére. Szini előadások alatt az intézeti jeles zenekar játszik. Előadnak operetteket, népszínműveket, drámákat sat. – A pesti nemzeti szinház jelesebb tagjai is gyakran megtisztelik az itt működő társulatot. (Prielle Kornélia), (Blaháné) Zsoldosné, Tamási, Szerdahelyi sat.) Helyárak: Páholy 3-4 rft, páholyülés 1 frt 50 kr.,elsőrangu támlásszék 1 frt, másodrangu 70-80 kr., földszint 50 kr; karzat 20 kr. Előadások d. u. 5—7-ig tartanak..”

     1889 júliusában különleges hangverseny volt a színházban: „A nemzeti szinháznak valamennyi Balaton-Füreden időző tagja: Ujházi, a Vizvári pár, Jászai Mari asszony, Nagy Ibolyka k. a., Prielle Kornélia asszony, Abonyi előadást rendeztek Tamási József népszínmű-énekes javára. Ez talán az első eset, hogy az ottani arenában a nemzeti szinháznak ennyi jeles tagja együtt fellépett. Volt is tele ház; még a zenekarban s a karzaton is elegáns közönség szorongott. Vége-hossza nem akadt a tapsnak, kihivásnak s a gyógyuló énekesnek szép összeg jutott.” 1902-ben még Blaha Lujza játszott a színkörben, nagy sikerrel.

     1912-ben a színházba is bevezették a villanyt, a Balatonfüredi Hírlap 1913 áprilisában már arról adott hírt, hogy a rozzant és tűzveszélyes színház évek óta megérett az átalakításra vagy újjáépítésre. Miután a tulajdonjoga vitás volt, sem az apátság, sem a megye, sem az állam nem akarta vállalni, az átalakítást mindig elodázták. A járás főszolgabírája megvizsgáltatta, s a szakvélemények alapján bezáratta az épületet. Az első világháború alatt itt is beteg katonákat ápoltak. 1919-ben a berendezést tönkretették, elhordták, kifosztották, 1921-ben már szinte romokban volt. 1920-ban rendbe akarták hozni, hangversenyt is rendeztek a kurszalonban, ahol Csortos Gyula fellépett.

1926-ban azt javasolják, ne bontsák le, legyen benne iskola a telepen lakó gyerekeknek, vagy egy másik terv szerint turistaotthon. 1927-ben már se ablaka, se ajtaja, az öltözőkben hajléktalanok laknak, a színpadon disznóól. Még mindig javasolják a megmentését, legyen benne diákszálló és színészotthon. 1928-ban a község képviselőtestülete többször is kérvényezi, hogy legyen benne telepi iskola, de pénz hiányában nem történik semmi.

     1932 januárjában a színház még mindig „nincstelenek kiutalt szükségtanyája”. Bejárata előtt már akácfák nőttek. Csak néhány öltöző volt lakható, a nézőtéren baromfiudvar, kutya, macska, a süllyesztőben szemétgödör. A falon kémény vezeti ki a füstöt. 1934 júniusában megkezdték a színház bontását, helyére gyermekjátszóteret terveztek. Az építőanyagot Igrecz Ferenc füredi vaskereskedő vette meg épülő házához. 1935-ben a lebontott színház helyére teniszpályát és a színház emlékművét tervezték. 1935. június 26-án felavatták a teniszpályákat.

Forrás

Némethné Rácz Lídia: Balatonfüred nevezetes épületei. 2008.