Ács Mihály

Ács Mihály , Aachs Mihály, Aács Mihály

(Kemenesszentmárton, 1631. július 9. - Nemescsó, 1708. január 18. előtt) Énekszerző, műfordító. Evangélikus lelkész, a magyar pietizmus első képviselője.

Élete

1666 és 1669 között, valószínűleg Vitnyédi István pártfogoltjaként Wittenbergben és Tübingenben tanult. 1669-től Győrben rektor. 1873-ban a szilvágyi zsinaton avatták lelkésszé. 1673-1674-ben Farádon lelkész. A protestánsüldözés idején, 1674-től bujdosott, titokban gyakorolta hivatását. 1680 táján a vázsonykői (nagyvázsonyi) végvárban prédikátor, majd Thököly seregében tábori pap. Később több helyen, 1701 és 1706 között Devecserben prédikátor. 1706-tól kemenesaljai esperes, egyúttal lelkész Simonyiban. 1707-től Nemescsón prédikátor.

Egyik szerkesztője, részben szerzője a Zengedező Mennyei Kar c. énekeskönyvnek, amely a válogatott magyar énekörökség mellett német fordításokat is tartalmaz, és 1696-ban Lőcsén jelent meg. Az 1680-ban a berhidai csatában meghalt Semptsei Ferenc vázsonyi kapitány temetésére írt halotti beszéde és verses búcsúztatója a végvári irodalom jeles alkotása.

Művei

• Fontes Calvinismi obstructi...Tübingen, 1669. - Aranyláncz. (Imádságos könyv.) Lőcse, 1696.
• Boldog halál szekere...(Elmélkedések.) Strassburg, 1702.

Irodalom

• FRIEDRICH Károly: A magyar evangélikus templomi ének történetének vázlata. 16-18. sz. Bp. 1944.
• PAYR Sándor: Öreg ~. = Ev. Egyh. és Isk., 1898.