Wathay Ferenc

WATHAY Ferenc, felsővattai (Nagyvág, 1568. szept. 24.–1609 körül) költő, író, várkapitány.

Élete

Apja Wathay Lőrinc, Csesznek várának kapitánya. Németújváron és Sopronban tanult. Katonáskodását 1584-ben, Tihanyban kezdte, 1585-től Csesznek várában szolgált, innen Győrbe került. 1601-ben részt vett Székesfehérvár visszafoglalásában. 1602-ben Székesfehérvár vicekapitányaként török fogságba esett, Belgrádban megszökött, de a következő esztendőben Lippa környékén ismét elfogták. 1605-ben, Konstantinápolyban, a Héttoronyban írta meg életrajzát és énekeskönyvét. Naplója Várpalota, Veszprém, Nagyvázsony, Tihany körüli harcokról számol be. Kézirata, amelyet maga illusztrált a MTA könyvtárában van. Az érdekes írás PONORI TEW¬REWK József: Régiségbúvár c. művének első kötetében, Pozsonyban, 1938-ban jelent meg. 1606-ban kiszabadult, először Győr várában szolgált, 1609 márciusában cseszneki várkapitánynak nevezték ki. A várban az utókor emléktáblával tiszteleg személyének.

Művei

• Régi Magyar Költők Tára 17. Köt. 1. r. Budapest, 1959. (uo. róla szóló tanulmány is.)
• Wathay Ferenc énekes könyve. (Kiad.: NAGY Lajos – BELIA György. Hasonmás kiadás.) Budapest, 1976.

Irodalom

• DÉZSI Lajos: ~. = Századok, 1914. 1. sz.
• DARNAY-DORNYAY Béla: Csesznek és Zirc. (Társszerző.) Budapest, 1957.
• BENDA Kálmán: Adalékok ~ életéhez. = Irodalomtörténeti Közlemények, 1968. 2. sz.
• SOBOR Antal: Hosszú háború. (Történelmi regény), Budapest, 1980.