Wallner Ernő

A Helyismeret wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Solti Gábor (vitalap | szerkesztései) 2011. július 14., 16:21-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „thumb WALLNER Ernő (Királyfalva, Königsdorf, Ausztria, 1891. febr. 10.–1982. máj. 24.) tanár, földrajztudós, szakíró. Emil, orvos, ...”)

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

WALLNER Ernő (Királyfalva, Königsdorf, Ausztria, 1891. febr. 10.–1982. máj. 24.) tanár, földrajztudós, szakíró. Emil, orvos, testvére.

Élete

A középiskolát a Budapesti Református Gimnáziumban kezdte, a felső négy osztályt a Veszprémi Piarista Gimnáziumban (Laczkó Dezső tanítványaként) végezte. 1913-ban a budapesti tudományegyetemen, az Eötvös Kollégium tagjaként természetrajz szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Később a budapesti egyetemen védte meg a Felsőőrvidéki magyarság települése c. bölcsészdoktori diplomáját, s szerzett 1938-ban egyetemi magántanári címet. Az 1. világháborúban rövid ideig katona. 1916-tól a Vas megyei Felsőlövő evangélikus gimnáziumában helyettesítő, majd rendes tanár. 1921-ben a települést Ausztriához csatolták, Wallner a veszprémi kereskedelmi középiskolában kapott tanári állást, 1929-ben kinevezték az intézmény igazgatójának. 1943-től a soproni kereskedelmi középiskola igazgatója. A harmincas évek végétől óraadó tanárként már dolgozott a pécsi tudományegyetemen, 1952-től a budapesti tudományegyetem tanára. 1958-ban nyugdíjazták, kutatótevékenységét az MTA Földrajzi Kutatócsoportjánál folytatta. 1970-ben megvakult. Aktív résztvevője volt Veszprém, majd később Sopron társadalmi és szakmai közéletének. Többek között Veszprémben az Evangélikus Egyházi Tanács, 1945 után Sopronban a Pedagógusok Szabad Szakszervezete országos elnökségének tagja és városi elnöke. Tagja volt az Országos Közoktatási Tanácsnak, a Magyar Földrajzi Társaságnak. Kutatásainak témája az általános gazdaságföldrajzi kérdések elemzésén kívül Felsőör, de mindenek előtt a Bakony és a Balaton-felvidék. Írásainak többsége a Kereskedelmi Szakoktatás, a Földrajzi Közlemények, a Földgömb és a Természettudományi Közlöny c. folyóiratokban jelent meg. Pakson, az evangélikus temetőben nyugszik.

Művei

  • A felsőőrvidéki magyarság teleülése. = Földrajzi Közlemények, 1926. 1–4. sz.
  • A Balaton izikron térképe. = Földrajzi Közlemények, 1932.
  • A Bakony gazdasági életének földrajza. Pécs, 1937.
  • A Bakony erdőtakarójának alakulása a XVIII. sz. végéig. = Földrajzi Közlemények, 1941. 1. sz.
  • A Bakony erdőtakarójának pusztulása a XIX. században. = Földrajzi Közlemények, 1942. 1. sz.
  • a Bakony erdőtakarójának jelen képe. = Földrajzi Közlemények, 1943. 4. sz.
  • Alsóörs településföldrajzi képe. = Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 1970.

Irodalom

KOCH Ferenc: A Bakony gazdasági életének földrajza. = Földrajzi Közlemények, 1938.

  • MIKLÓS Gyula: Köszöntjük a 75 éves ~t. = Földrajzi Közlemények, 1966.
  • SOMOGYI Sándor: Köszöbtjük a 90 éves ~t. = Földrajzi Közlemények, 1983.
  • TATAI Zoltán: Tudós tanárok–tanár tudósok. 1. Budapest, 2002.