Zirc története

Nevének eredete: src=szív vagy crk=kis templom vagy zsirec=makkoló

A ciszterci rend Zircen

     Az első írásos adat a kis településről a Képes Krónika 51.fejezetéből származik: "Rex Andreas ... detentus in silva Bocan ad curtem suam que dicitur Scirc mortuus est." Te­hát 1060 decemberében Itt hunyt el I.András király. A gyéren lakott, hatalmas erdőségekkel körülvett völgy alkalmasnak látszott a III.Béla által Citeauxból behívott ciszterci szerzetesek megtelepedésére /nem véletlenül nevezték el áj lakóhelyüket Nova Clara Vallisnak, új Tiszta völgynek/. A királyi segítséggel épült középkori templom és monostor nagyságáról, szépségéről kevés emlék tanúskodik.
     Virágkorát a XIII.-XIV.században élte. A XV.században ha­nyatlásnak indult az apátság élete. A török hódoltság, a reformáció bevégezte a pusztítást. Idegen bérlők, világi kegyurak kezére jutott minden. Mintegy 150 évig elnéptelene­dett a vidék, szünetelt a rendi élet.
     1659-ben Zircet minden birtokával együtt az alsó-ausztriai Lilienfeld ciszterci apátsága váltotta meg 8000 forin­tért a Thúry családtól. Megindultak az újjáépítéssel kapcsolatos munkálatok, irányítójuk Újfalusy Márton magyar szár­mazású szerzetes lett. Az ő halála és az erejét meghaladó anyagi nehézségek miatt Lilienfeld 1701-ben 31 000 forintért átadta Zircet a sziléziai Heinrichau apátságának, mely erős és gazdaságilag stabil lévén, vállalkozhatott Zirc és bir­tokainak újratelepítésére. A heinrichaui korszak nagy jelen­tőségű, mivel egyrészt ekkor tért vissza a rend Zircre, más­részt erős német befolyás alá került, mert önálló zirci apát hiánya miatt a heinrichaui irányította az itteni életet. A barátokkal együtt telepes családok is jöttek.
    Az igazi letelepedés tulajdonképpen csak a Rákóczi sza­badságharc után indult meg, 1715-től, mivel az addig megépült falucska elpusztult a küzdelmek során.
     1726-ban készült el a szerzetesek első, ideiglenes szál­lása Zircen. 1727-ben pedig megkezdték az új monostor építé­sét a régi romjai mellett. Terveit Witwer Márton Atanáz kármelita szerzetes készítette. A munkákat előbb bécsi, majd budai kőművesek végezték Kéger Mátyás építőmester irányítá­sával. 1733-ra készült el a monostor négyszög alakú, egyeme­letes épülete. 1738-ban kezdtek hozzá a templom építéséhez, melynek tervezője ismeretlen. Felhasználták a régi székes­egyház köveit is, mindössze egyetlen pillért hagytak meg em­léknek /az ősi maradványokat 1912-13-ban tárta fel Hümpfner Tibor/. 1752-re készült el a csodálatos barokk templom, me­lyet Padányi Bíró Márton veszprémi püspök szentelt fel. Főoltárképe, Anton von Maulbertsch Assumptio cimű alkotása, az orgona, a szószék, a diszítő szépséges fafaragványok stb., később kerültek a helyükre. A templomon azóta már csak kisebb módosításokat hajtottak végre /pl. a fazsindelyes, hagyma alakú toronylefedéseket kősisakokra cserélték ki/.
     1814-ben önállósult Zirc /Heinrichaut a többi sziléziai kolostorral együtt feloszlatta a porosz kormány/, apátja Dréta Antal lett. Ekkor már a szerzetesek többsége magyar származású volt. A zirci apátság egyesült a pilisivel és a pásztóival, majd rövidesen a ciszterci rend magyarországi központjává vált. Tevékenységük is bővült, mint tanítórend, átvették az egri, székesfehérvári és pécsi gimnázium irányí­tását /a későbbiek során még Baját és Budát is/. A tanári feladatok ellátása csak művelt, tájékozott rendtagokkal volt lehetséges, képzésük tehát komoly és alapos felkészülést kí­vánt meg. Ennek egyik nélkülözhetetlen feltétele megfelelő, jól felszerelt könyvtár megléte volt. Zirc apátjai támogat­ták ezeket a törekvéseket.
Villax Ferdinánd apátsága alatt /1826-1857/ jelentősen bő­vít ették az épületet, elkészült a nyugati homlokzat, az új könyvtárterem, a Vöröstorony és az új apáti lakosztály. Rezucsek Antal apát idején alakult ki az apátság mai pompás képe, s ő szervezte meg a rendi hittudományi intézetet. Supka Jeromos apáti ténykedése alatt került a teológia Buda­pestre. Ez egyúttal a tanárképzést is erősítette, mivel a hallgatók az ottani egyetemeken szereztek tanári képe sítést. Nagy egyénisége volt a rendnek Vajda Ödön, aki 1891 és 1911 között töltötte be az apáti méltóságot.
Békefi Remig, a hires történettudós apáti megbizatása idején /1911-1924/ választották szét a teológiai és a tanárképzést, s az előbbi visszakerült Zircre.
Werner Adolf apátúr pedig 1927-ben emeletráépítéssel bővít­tette az épületet a teológiai oktatás céljaira.
     A zárt közösség élte a maga életét évszázados szabályok szerint. A kolostor a vonzáskörzetében élők számára munkát nyújtott, biztosította megélhetésüket. A település fejlődé­sével a gazdasági kapcsolat jelentősége egyre inkább csök­kent, azonban megmaradt a lelki, kultúrális befolyás, irá­nyítás. A rend adta mindenkoron a település plébánosát, az iskolai hitoktatók, az ifjúság lelki nevelői is a szerzete­sek közül kerültek ki megbízás alapján. A századelőn megin­duló különféle szerveződések, egyletek egyházi vezetését is a ciszterci atyák látták el. Aktívan vettek részt a helyi kultúrális életben, akár műkedvelő előadások rendezéséről, akár az újság szerkesztéséről, akár ismeretterjesztő előa­dások megtartásáról volt szó.
Szerepük tehát mindenféleképpen meghatározó volt.

Település fejlődése

     Régészeti kutatások leleteiből arra lehet következtetni, hogy a Bakony hegység régen gyéren lakott terület volt. Bizonyos részeit erdők sűrűje, az "irdatlan" földrajzi környezet miatt az emeber csak nehezen tudta meghódítani. Római kori leletek a Magas-Bakonyban elsősorban az Aquincum felé vezető utak mentén találhatók. Az Árpádházi-királyok idejében ez a vidék király birtok (erdőispánság) lett, ahol volt királyi vadászkastély, ill. udvarház. Ebbe az udvarházba hozták a  mosoni kapunál sebesülten elfogott I. András királyt, aki 1061-ben itt is halt meg. 

     Ám Zirc alapítása évének az 1182. évet tekinthetjük, amikor III. Béla király hívására a franciaországi Clairvauxból elindulnak a cisztercita rend tagjai, hogy létrehozzák bakonyi apátságukat. Feltehetően ez az előbb említett udvarház volt a francia szerzetesek első, ideiglenes otthona, amíg a templomukat és kolostorukat fel nem építették. 

     Zirc gazdasági és kulturális jelentőségét közel két és fél évszázadon át a ciszterci rend határozta meg. A kolostor köré szerveződő falu élte a maga életét, gyarapodott. Lakói egy 1422-es perirat tanúsága szerint többségében magyarok voltak (Sólyi Bertalan, Pongrácz Miklós, Üveg György, Aklii Balázs, Tímár Péter stb.) Az itt élő jobbágyok 1488-ban 18 forint rovásadót fizettek.
     Ám a  francia műveltségű monostor, a faluval együtt a három és fél évszázad múltával elenyészett. A váltakozó magyar-török harcok következtében az egykor virágzó település lakatlanná vált. A falu lakói kihaltak vagy elmenekültek. Újraalapítása a XVIII. század elején következett be. 1701-ben a sziléziai Heinrichau tulajdonába került az apátság minden birtokával egyetemben. Az első kísérlet 1701-1704 között történt az újratelepítésre. A Rákóczi szabadságharc küzdelmei alatt azonban megsemmisült a kis telep. A felkelés leverése után indult meg a valódi újratelepítés. 1718-ban, amikor telepesek jöttek Zircre és szerződést kötöttek az apátsággal, már 28 lakóház állt. Az új lakosok  szabadmenetelű, német ajkú emberek voltak (thüringiai, bajor, sváb, frank, burgundi stb.) Eleinte csak földműveléssel foglalkoztak. A XVIII. század második felére azonban már egyre több kézműves is megtelepedett (ács, csizmadia, kőműves, takács, kovács stb.) 1790--ben vásártartási engedélyt kaptak II. Józseftől, emi kedvezően hatott a közösség további fejlődésére.
Egy 1799-ben Vályi András által írt magyarországi leírás akövetkezőket mondja Zircről: "Zircz. Német mezőváros Veszprém Várm. földes urai a' Czisztertzita Szerzetbéli Atyák, a'kiknek valóban jeles épülettyekkel, s' Szentegyházakkal díszesíttetik ...;  Vidékje kies, levegője egészséges, lakosai katolikusok, ... fölgyei néol jók, néhol középszerűen termők, borai meglehetősek, piatza helyben és másutt."
     A XIX. században alakult ki a falu jellegzetes felépítése - a parasztgazdák, az iaprosok és a hivatlnokok rétege.
     1814-től Zirc lett  a ciszterci rend magyarországi központja, szerzetesei tanárok voltak. 1828-ban egyébként már a népesség 20%-a iapros, főleg építőiparral, a famegmunkálással kapcsolatos szakmák voltak még fejlettek.
     1888-tól járási székhely - Bakonybél, Borzavár, Nagyesztergár és Porva tartozott hozzá - ettől kezdve indult valóban fejlődésnek. A Győr-Veszprém vasútvonal kiépítése (1896), a kereskedele és az ellátás terén jelentett nagy előrelépést, a telefon és távíró bevezetése pedig újabb kapcsolattartási lehetőséget.
1900-ban megkezdődött a gyógyítás a Szent Erzsébet kórházban, járásbíróság, telekkönyv, adóhivatal, szolgabíróság, jegyzőség, pénzügyőri bizottság, csendőrség, posta, távirdahivatal működött a talapülésen. Telefonhálózata Veszprém és Pápa után a harmadik volt a megyében. Két pénzintézet is dolgozott, a Zirci Járási Hitelszövetkezet és a Zircvidéki Takarékpénztár. Milyen egyéb intézmények tevékenykedtek még? Leány és fiú elemi iskola, iparostanonciskola, óvóintézet, könyvnyomda, újságkiadás, fogyasztási szövetkezetek.
     Népesség: 1900-ban 2490 fő lakott itt, 1911-ben pedig már 2744 lakost jelzett a népszámlálás. A Zircz és Vidékének 1913. március 29-i cikke tájékoztat a lakosság nemzetiség szerinti összetételéről - az itt élő emberek 15%-a a német kisebbséghez tartozott.

Forrás

Illés Ferenc és Dr. Tóth Sándor: Zirc és környéke.

Zirc története. Horváth Konstantin. Veszprém : Egyházmegyei Könyvnyomda, 1930.

Kasper Ágota: Zirc kultúrális élete a százafordulótól 1944-ig a Zirc és Vidéke hetilap tükrében (kézirat)