Szabadi Béla

SZABADI Béla (Budapest, 1898. dec. 12.–Budapest, 1968. márc. 19.) tanár, nyelvész.

Élete

Tanári képesítését a budapesti tudományegyetemen szerezte. Latin és görög filológiából, valamint ókori történelemből doktorált. Tanári pályáját 1922-ben, a fővárosban kezdte, majd 1922 és 1942 között a Pápai Református Kollégiumban tanított. Közben elsajátította a francia, német, finn és olasz nyelvet. Nagy szerepet vállalt a Képzőtársaság megújításában és a népfőiskolák szervezésében. 1942-ben ismét a Budapesti Református Gimnázium tanára, 1952-től a Nyelvtudományi Intézet tudományos munkatársa. Részt vett az értelmező szótár szerkesztésében. Aktív nyelvművelői tevékenységet végzett, szakfolyóiratokban írásai jelentek meg. Fordításai közül jelentősek: Gründler: Luther Márton Nagy Kátéja, a németből fordított Második Helvét Hitvallás és a középkori latin nyelvből fordított Heidelbergi Káté.

Művei

• Hagyományok és feladataink. Pápa, 1929.
• Az igekötők jelentésmódosító szerepének néhány szótári kérdése. Budapest, 1966.

Irodalom

• Pápai pedagógus lexikon. (Főszerk.: TUNGLI Gyula.) Pápa, 1997.