Sarudy György
SARUDY György (Cselej, 1866. nov. 29.–Pápa, 1934. júl.) tanár, író. Sarudy Ottó testvére.
Élete
A középiskolát Székesfehérvárott járta, majd beiratkozott a budapesti egyetemre, de anyagi okok miatt nem tudta befejezni tanulmányait. 1888-ban, Sopronban tanított, egy évig ismét egyetemi hallgató, 1894-ben pedagógiából szakvizsgát tett. Közben Rimaszombatban és Nagyszalontán, 1895 után Pápán, a Református Kollégiumban tanár. Aktívan működött közre a pápai Petőfi Kör munkájában, írásai jelentek meg a kör évkönyvében. A klasszika-filológia mellett Rákóczi Ferenc korával is foglalkozott. A fejedelem hatkötetnyi emlékiratait franciából magyarra fordította. A magyar helységnevek eredetét is kutatta. Tanulmányai olvashatók a Szalontai Lapokban, az Irodalomtörténeti Közleményekben és a Pápai Lapokban is.
Művei
- Horatius methodikájának tervezete. Pápa, 1897.
- Kőműves Kelemenné mondája. = Irodalomtörténeti Közlemények, 1898.
- Görög lyrai antológia középiskolák számára. Budapest, 1902.
- Alkman női kardala. Budapest, 1902.
- Pápa várának visszafoglalása a töröktől 1597-ben. Pápa, 1927.
Irodalom
- Pápai pedagógus lexikon. (Főszerk: TUNGLI Gyula.) Pápa, 1997.
