Ruszek József

RUSZEK József (Pápa, 1779. márc. 1.–Veszprém, 1851. nov. 9.) filozófus, nyelvész, író, kanonok.

Élete

Pápán és Győrben végezte iskoláit, majd Veszprémben és Pozsonyban a teológiát. 1802-ben Székesfehérvárott pappá szentelték. Veszprémben szemináriumi felügyelő, püspöki levéltáros és szentszéki jegyző. 1813-ban doktorrá avatták. 1814-től Keszthelyen plébános és hahóti apát. Festetics György a keszthelyi Helikon szervezésekor benne találta meg egyik legönzetlenebb munkatársát. 1818-ban Helikon címmel, az 1817. februári Helikonon elhangzott magyar nyelvű versekből önálló kötetet adott ki, amelyben az előszónak is egyik társszerzője. Nyomtatásban néhány üdvözlő verse, egyházi beszéde és bölcseleti műve jelent meg. Somogy és Zala vármegye táblabírájává választotta. 1834-től Veszprémben kanonok. A Kazinczy vezette nyelvújítás ellenfele, a dunántúli ortológusok egyik vezére, aki segítette a Mondolat közrebocsátását. Pápán közterületnév őrzi emlékét.

Művei

• A filozófiának előljáró értekezései. 1–3. Köt. Veszprém, 1811–1812. (Magyar Minerva 5.)
• Az ösméretek igazságárul s bizonyosságárul. = Galagonya Magyarok. Szemelvények a magyar nyelvű filozófiából...Veszprém, 1992. (Pannon Panteon 7.)

Irodalom

• HANAUER Á: ~ filozófiája. = Katolikus Szemle, Katholikus Szemle, 1902.