Pfeiffer Ignác
PFEIFFER Ignác (Szentgál, 1867. szept. 30.–Budapest, 1941. szept. 7.) vegyész, tanár.
Élete
A budapesti műegyetemen tanult, Wartha Vince mellett volt tanársegéd, majd adjunktus. 1894-ben a MÁV laboratóriumának vegyésze, később magántanár. 1912 után a kémiai technológia nyilvános rendes tanára. A Tanácsköztársaság után támadták, 1920-ban lemondott a tanári állásáról, átvette az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumának vezetését. Évekig szerkesztette a Kazán- és Gépújságot. Számos tanulmányt írt hazai és külföldi szakfolyóiratokba, amelyek a tüzelőanyagok értékesítésével, a földgáz hasznosításával foglalkoztak. Jelentős eredményeket ért el a kazántápláló vizek lágyításával és a világító gázok előállításával kapcsolatban. A vákuumtechnikai ipar jeles úttörője, az ajkai kripton gyártás egyik megvalósítója. Tevékeny részt vállalt a hazai felekezeti életben, amelynek egyik kimagasló egyénisége volt. Zircen, a Bakonyi Panteonban fehér márvány és bronz portré-dombormű (R. Kiss Lenke és Stumpf János alkotása) emléktáblája van.
Művei
- A földgázok és ipari jelentőségük Magyarországon. Budapest, 1910.
- Chemiai technológia. Budapest, én.
- Tüzeléstan. Budapest, 1919.
- Eljárás nyersvas előállítására szegény vasércekből vagy vastartalmú bauxitból. Budapest, én.
Irodalom
- Emlékezés ~re. = Magyar Kémikusok Lapja, 1941.
- MÓRA László: ~ élete és munkássága (1867–1941). Budapest, 1977. (Magyar Vegyészeti Múzeum.)
- KILIÁN: Annó Wartha Vince utódja. = Az Üzlet, 2000. ápr. 10.
- TILHOF Endre: Ajkai életrajzi lexikon. Ajka, 2003.
