Pécs Gyuláné

PÉCS Gyuláné, Beszedits Margit (Tapolca, 1884. máj. 7. – Kőszeg, 1963. júl. 19.) írónő. Apja Beszedits Ede, Tapolca járási tisztiorvosa volt.

Élete

Az elemi iskola osztályainak elvégzése után a veszprémi angolkisasszonyok intézetében tanult, de tanulmányait egészségügyi okokból rövidesen meg kellett szakítania. Naplószerűen megírt kitűnő stílusú történeteire felfigyelt Botár Árpád, a Tapolcai Lapok főszerkesztője, és azokat rendszeresen leközölte. 1933 év elején folytatásokban kezdte közölni a Régi emlékek, régi emberek sorozatcímű írásait, amivel nagy sikereket ért el. A sorozat darabjai kötetbe szerkesztve 1935-ben a Tapolcai Lapok kiadásában újból megjelentek. A novella műfaja mellett szentimentális hangvételű de igen hatásos verseket is írt. Egy regényével elő díjat nyert az Új Idők irodalmi pályázatán, de a kézirat elkallódott. 1910-ben férjhez ment Pécs Gyula rajztanárhoz és a kor szokása szerint követte őt állomáshelyeire, Losoncra, Sárospatakra majd Kőszegre. Losonci élményeit Elmaradt életállomások címmel írta meg. Ennek darabjai 1936-ban szintén a Tapolcai Lapok hasábjain jelentek meg sorozatban. A lap 1939-ben és 1940-ben kezdte közölni visszaemlékezéseit Régi mese a régi Tapolcáról címmel, de a sorozat torzóban maradt. A háború alatt és után már nem írt. Hamvai a kőszegi temetőben nyugszanak.

Művei

• Régi emlékek, régi emberek. Tapolca, 1935.

Irodalom

• P.Gy-né. = Tapolcai Lapok 1933. máj. 6.