Pápay Sámuel

Fájl:Pápay Sámuel.jpg

PÁPAY Sámuel (Felsőörs, 1770. márc. 8.–Pápa, 1827. máj. 31.) nyelvész, tanár, jogász. Dunántúli református nemesi családban született. Ifjú korában katolizált, Esterházy Károly egri püspök támogatásával tanult. Egerben jogi tanulmányokat végzett, majd ugyanott a magyar nyelv és irodalom tanára. 1800-ban Pápán telepedett le, ügyvédként tevékenykedett; irodalommal is foglalkozott. 1801-ben Veszprém vármegyei ügyész, 1802-től Esterházy Miklós devecseri uradalmainak ügyésze, 1804-ben táblabíró. Állandó kapcsolatot tartott Kazinczy Ferenccel, Kisfaludy Sándorral, Péteri Takács Józseffel. Vármegyei megbízásból könyvet írt a hivatalos nyelv magyarosítása érdekében. Az első magyar rendszerező irodalomtörténetünknek is Ő a szerzője. – Síremléke a pápai Alsóvárosi temetőben van. Felsőörsön, a Fő u. 26. sz. házon tábla őrzi emlékét.

Művei

• Észrevételek a magyar nyelnek a polgári igazgatásra és törvénykezésre való alkalmaztatásáról...Veszprém, 1807.
• A magyar literatúra esmérete. Veszprém, 1808. (Magyar Minerva 4.) Reprint: (Utószó: HUNGLER József.) Veszprém, 1986.

Irodalom

• ifj. SZINNYEI József: A magyar irodalomtörténet-írás ismertetése. Bp., 1878.
• BADICS Ferenc: Az első magyar irodalomtörténet-író. = Irodalomtörténeti Közlemények, 1897. 1. sz.
• HUNGLER József: ~. = Veszprémi Szemle, 1957. 1. sz.