Pálos Rozita
PÁLOS Rozita, Pawelcze Rozália (Bakonyszombathely, 1926. nov. 11.–Tatabánya, 1985. szept. 11.) költő, tanítónő, újságíró.
Élete
Középiskolába Veszprémben és Pápán járt. Győrben tanítóképzőt végzett, és a Zirc melletti Weim-pusztán kezdett tanítani. 1954-ben Szentgálra helyezték. Betegsége és az 1956-os forradalmi események miatt hazaköltözött és élete végéig szülőfalujában tanított. Középiskolásként kezdett írni. Első verseit (Fekete Mária néven) a veszprémi Középdunántúli Napló és több országos lap (Vigília, Új Ember, Nők Lapja) közölte. A pár évig működő Veszprém megyei irodalmi csoportnak is tagja volt. Szerepelt különböző antológiákban. A világirodalomból Rilke, a magyarok közül Pilinszky János és Weöres Sándor gyakorolt rá hatást. A hetvenes évektől szívesen élt a szabad asszociációt is kifejező versmondatokkal.
Művei
- Úton. (vers) Bp., 1984.
- Hazatérés. (vers) (Előszó: VASADI Péter.) Tatabánya, 1987.
Irodalom
- MONOSTORI Imre: ~ halálára. = Új Forrás, 1985. 6. sz.
- ERDEI János: Tragikum nélkül. = Élet és Irodalom, 1984. 38. sz.
- BÖRÖNDI Lajos: ~ lírája. = Új Forrás, 1987. 2. sz.
- EGERSZEGI Ferenc: Egy szép emlékű, halk szavú költő. = Napló, 1996. jan. 6.
