Pál

PÁL (1227 körül–1275. szept. v. okt.) r. k. püspök. A Szécsiek nemzetségéből származott.

Élete

1256-tól a pozsonyi prépostságot bírta és ezt megtartva 1259-ben fehérvári préposttá választották meg. Ettől az évtől királyi alkancellár. 1262 és 1275 között 18. püspökként kormányozta a Veszprémi Egyházmegyét. Egy 1269-ben kelt oklevélben IV. Béla sajnálatát fejezte ki a püspökség jövedelmeinek és jogainak elidegenítéséért, és azokba visszahelyezte, megerősítette a királynék koronázásának jogában és az udvari kancellári méltóságban. V. István király 1271-ben azzal erősítette Pál püspök iránti bizalmát, hogy Ottokár cseh királlyal folytatott béketárgyalásokra egyik követeként őt küldte. Nagy tekintélye volt a Római Szentszéknél is. IV. Orbán pápa megbízta a Veszprémi Egyházmegyéhez tartozó Pilisi-hegységben letelepedett remeték életének vizsgálatával. Az önálló szervezetre törekvő remeték számára Pál püspök alapszabályt fogalmazott meg, így jött létre az egyetlen szent Pálról elnevezett új rend (a Pálosok Rendje), amely Magyarországon született.

Irodalom

• A veszprémi püspökség római oklevéltára. - Monumenta romana episcopatus Veszprimiensis. (Szerk. összeáll.: FRAKNÓI Vilmos, LUKCSICS József). 1-6. köt. Bp. 1896-1907.