Nyárády Gulyás Jenő

NYÁRÁDY GULYÁS Jenő (Bp., 1920. máj. 4.–Bp., 1970 nov. 2.) festőművész.

Élete

Patkó Károlytól, Aba Novák Vilmostól kezdett tanulni, majd a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Kandó László és Burghardt Rezső tanítványa volt. A főiskola elvégzése után egy ideig Budapesten élt, 1938 és 1942 között tanulmányúton járt Hollandiában, Olaszországban és Franciaországban. Egy ideig dekorációs munkát végzett, majd Csopakon, a régi családi házban telepedett le, és a Balatonfüredi Hajógyárban dolgozott. 1950-től a Veszprém Megyei Tanács munkatársa, 1952-ben visszatért választott hivatásához. 1953 után rendszeresen részt vett országos és nemzeti kiállításokon, 1963-ban, Veszprémben, 1964-ben Budapesten volt önálló tárlata. Lírai hangvételű, gazdag koloritú, a nagybányai hagyományokhoz kapcsolódó figurális kompozíciókat, csendéleteket, tájképeket és portrékat festett. Kedvelte Csopak és Balatonarács dombos tájait. Portréiban gyakran szerepelt a Balaton-felvidéken élő parasztemberek arca. Több művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.

Irodalom

• kgy: Emlékkiállítás Csopakon. = Napló, 1999. jún. 9.