Molnár Mária
MOLNÁR Mária (Várpalota, 1886. szept. 11.–Pápuaföld, 1943. márc. 17.) misszionárius.
Élete
Elemi iskoláit Várpalotán végezte, majd a család Budapestre költözött. Itt ismerkedett meg a Bethániai Egylettel, jelentkezett diakonisszának. Polgári iskolát végzett, anatómiát tanult, kisebb műtéteknél segédkezett. Műtősnővérként kórházakban (1915–1916-ban hadikórházban) vállalt állást. 1923–1924-ben gyülekezeti diakonissza Győrben, majd két évig Németországban dolgozott. 1927-ben Ravasz László püspök avatta misszionáriussá, ezután indult az Új-Guineához tartozó Mánusz szigetre. Útjáról, munkájáról, a pápuák között szerzett tapasztalatairól 15 éven át levelekben számolt be a Hajnal c. külmissziós folyóirat olvasóinak. Hazatért és 1935–1936-ban előadói körutat tett Erdélyben és Felvidéken, majd visszatért Új-Guineába. 1943. március 17-én a japánok, misszionárius társaival együtt kivégezték. Mánusz szigetén két fekete márványtáblán őrzik nevét és emlékét. Várpalotán a ref. templomban van emléktáblája.
Művei
- Hogyan lettem misszionárius? Debrecen, 1935.
- Hét év a kannibálok földjén..(Közli: IVÁNYOS Lajos.) Bp, 1935.
- Mindhalálig. ~ 1936-tól írott leveleiből. (Összeáll.: DRASKÓCZY László.) Bp., 1948.
Irodalom
- IVÁNYOS Lajos: ~ Mánuszon. Bp., 1933.
- DRASKÓCZY László: Mánuszon újra szól az Ige. Bp., 1949.
- BALÁZS Dénes: Pápua Új-Guinea. Bp., 1976.
- BELICZAY Angéla: “Engem várnak a szigetek“. Tizenöt év a pápuák között. ~ élete a vértanúhalála. Bp., 1987.
- Molnár Mária. = Nők Lapja, 1998. 12. sz.
