Lőcsei Béla

LŐCSEI Béla (Miskolc, 1920. nov. 23.–Bp., 1981. okt. 14.) vegyészmérnök. A kémiai tudományok kandidátusa.

Élete

1943-ban a budapesti műegyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet, majd néhány éven belül, rövid ideig több munkahelyen dolgozott. 1949-től a Nehézvegyipari Kutatóintézet alosztályvezetője, 1953 után a Szilikátipari Központ Kutató és Tervező Intézetében főosztályvezető. 1956-tól a Veszprémi Vegyipari Egyetem szilikátkémiai tanszékén előadásokat tartott, 1966-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. 1975–1981 között az Üvegipari Művek Kutatóintézetének igazgatója. Tudományos munkássága a szilikátkémia területén volt jelentős. Közel kétszáz tanulmánya jelent meg és ötvennél több szabadalmát fogadták el. 1970-ben a Kiváló Feltaláló Aranyérmet kapta. – Sírja a budapesti Farkasréti temetőben van.

Művei

• A kristályos műkő előállításának szilikátkémiai alapjai. Bp., 1958.
• Samottgyártás műszaki fejlesztési lehetőségei. Bp., 1966.
• Olvasztott szilikátok és tulajdonságaik. Bp., 1967.