Laszkallner Antal

LASZKALLNER Antal, Leszkallner Antal (Vp., 1774. máj. 9.–Vp., 1854. ápr. 30.) író, r. k. kanonok.

Élete

A középiskolát Veszprémben, a filozófiát és a teológiát Pozsonyban végezte. 1798-ban szentelték pappá. Káplán Veszprémben, majd 1801-ben. Nagyvázsonyban plébános, 1811-től Sümegen esperes. 1819 után a Veszprémi Papnevelő Intézet igazgatója, 1832-ben kanonokká, 1850-ben nagypréposttá nevezték ki. 1832 és 1852 között püspök-helyettes. Hittudományi munkáit magyar és latin nyelven írta. Közmondásgyűjteményét (Vp., 1819–1845.) az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Németből átdolgozott egy pedagógiai művet 1847-ben. A hazai irodalom nagy pártfogója, több magyar könyv neki köszönheti megjelenését.

Művei

• Értekezés a könyvolvasásról. Pest, 1832.
• Istenhez vezérlő gyermekkalauz. Pest, 1843.
• A nyilvános első és másodrendű oktatásnak igaz elve. Veszprém, 1847.

Irodalom

• MOLNÁR Jánosné: Gondolatok az olvasásról. ~ról. = Napló, 1996. szept. 17.