Krausz Sámuel

KRAUSZ Sámuel (Ukk, 1866. febr. 18.–Cambridge, 1948. jún. 4.) történész, nyelvész, rabbi. A 20. század első felének egyik legkiválóbb zsidó teológusa.

Élete

Jánoshalmán kezdte tanulmányait, majd a pápai főiskolán és a berlini egyetemen tanult, a giesseni egyetem rabbiképzőjében, 1894-ben szerzett oklevelet. Az Országos Izraelita Tanítóképző tanára, majd Bécsben tanított. 1938-ban lakását feldúlták, Ő Angliába emigrált. 1300-nál több tanulmányt és könyvet írt. Kutatási területe az alexandriai kor, a kereszténység első századai, és a római birodalom zsidóságának története. Külön érdemei vannak a görög irodalom zsidó vonatkozásainak feltárásában. Nagyobb tanulmányai jelentek meg a Magyar Zsidó Szemlében, a Múlt és Jövőben. Nagy elismerést arattak a Jewish Encyclopédiában közölt tanulmányai, amelyek főleg Jézus korára vonatkoznak. Közreműködött a Biblia magyar nyelvű fordításában. (Szentírás, 1–4. Köt. 1898–1907.) Több tankönyvet írt.

Művei

• Magyarországi régiségek a talmudban. = Magyar Zsidó Szemle, 1894.
• Talmudische Archelógie. 1–3. Köt. 1910–1912.
• Die Mischna. 1914.
• Kadmonioth ha Talmud. (Héberül.) 1–2. Köt. 1914–1923.

Irodalom

• ASTHOR E.: Bibliographie der Scriften von Samuel Krauss. 1937.