Kormos Tivadar

KORMOS Tivadar (Győr, 1881. nov. 10.–Bp., 1946. ápr. 12.) geológus, paleontológus.

Élete

Rövid ideig jogi, majd földtani és biológiai tanulmányokat folytatott a budapesti tudományegyetemen, ahol 1906-ban szerzett bölcsészdoktori oklevelet. Két évig tanársegéd id. Lóczy Lajos mellett, 1908 és 1919 között a Földtani Intézet geológusa. A Tanácsköztársaság melletti állásfoglalása miatt állásából felfüggesztették, 1922-ben nyugdíjazták. Először magántisztviselőként dolgozott, az 1930-as évektől a Magyar Általános Kőszénbánya, illetve a Magyar Alumíniumipar Rt. geológusa. A magyarországi negyedkori csiga és kagylófaunákat, majd a kihalt negyedkori emlősöket tanulmányozta. Az ősemlős maradványok kutatása vezette az ősember leletek kutatásához. Rendszertani munkásságának eredménye számos új ősgerinces nemzetség és faj leírása, illetve revíziója. Részt vett a Balaton Tudományos Tanulmányozása kutatási programban, az erről készült sorozatban több tanulmánya jelent meg. Aktív kutató és ismeretterjesztő munkásságának eredményeit több mint 200 tanulmány, közlemény őrzi. 1914-ben megkapta Budapest Főváros Nagydíját.

Művei

• A fejérmegyei Sárrét geológiai múltja és jelene. Bp., 1909.
• Új adatok a balatonmelléki alsópleisztocén rétegek geológiájához és faunájához. Bp., 1910.
• Az ősember világa. Bp., 1926.

Irodalom

• SCHRÉTER Zoltán: ~ emlékezete. = Földtani Közlöny, 1948.
• RAPAICS Rajmund: A magyar biológia története. Bp., 1953.