Kerkapoly Károly
KERKAPOLY Károly, kővágóörsi (Szentgál, 1824. máj. 31.–Bp., 1891. dec. 31.) író, miniszter, történész, jogász.
Élete
Petőfi és Jókai iskolatársa volt a Pápai Református Kollégiumban. Jogot végzett, Halléban és Berlinben egészítette ki tanulmányait. Tehetségét Deák Ferenc is nagyra értékelte. Meghívták Pápára a bölcselet tanárának. A szabadságharcban a veszprémi nemzetőrség tagjaként vett részt. A kiegyezés idején Deák-párti programmal Enying, majd 1869 és 1878 között Tapolca választotta meg országgyűlési képviselőnek. 1870–1873-as években pénzügyminiszter, majd egyetemi tanár. 1878-ban visszavonult, gazdálkodott, faiskolát, gyümölcsöst, szőlőt telepített. Tevékenyen részt vett a kor gazdasági mozgalmaiban. Bölcseleti munkái Hegel, közgazdasági tanulmányai Smith és Ricardo hatását mutatják. – Sírja Budapesten, a Kerepesi úti temetőben van.
Művei
- Világtörténet 1. Köt. Pápa, 1859.
- Protestáns egyházalkotmány. Pápa, 1860.
- Tiszta észtan. Pápa, 1863.
- Publicisztikai dolgozatok. Pest, 1869.
- Államzárszámadás. Buda, 1870.
- Kerkápoly Károly politikai előadásai. Bp., 1882.
Irodalom
- KECSKEMÉTHY Aurél: A mi nagy férfiaink. Bp., 1874.
- EÖTVÖS Károly: ~, az új pénzügyminiszter. Bp., 1870.
- KAUTZ Gyula: ~ emlékezete. 1895.
- HALÁSZ Imre: Egy letűnt nemzedék. Emlékezések a magyar állam kialakulásának újabb korszakáról. Bp., 1911.
- Omladozó sírbolt a kővágóörsi temetőben. = Tapolcai Lapok, 1942. máj. 2.
- ÁCS Anna: Emlékezés ~ra. = Múzeumi Diarium . Veszprém, 1991.
- TUNGLI Gyula: ~ emlékezete. Veszprém–Pápa, 1992.