Horváth János (író, r. k. püspök)
HORVÁTH János (Csicsó, 1769. nov. 4.–Pozsony, 1835. jan. 16.) író, r. k. püspök.
Élete
Veszprémben és Pápán járt középiskolába, Pozsonyban pedig filozófiai tanulmányokat folytatott, ugyanitt 1788–1792-es években teológus. 1792-ben szentelték pappá. Veszprémben káplán, majd Szőlősgyörkön, 1801 és 1808 között (Festetics György meghívására) Keszthelyen plébános. 1808-tól Veszprémben kanonok és egyben a káptalan könyvtárosa, 1822-től pápai esperes. 1815-ben Veszprém megye táblabírájává választották. 1822-ben és 1825-ben részt vett a pozsonyi nemzeti zsinaton és az országgyűlésen, először az egyházmegye, majd a Veszprémi Káptalan követeként. 1830-tól székesfehérvári püspök. Két év múlva az MTA tiszteletbeli taggá választotta, a király pedig valóságos titkos tanácsosnak nevezte ki. Korának egyik legműveltebb papja, tízezer kötetes könyvtárat gyűjtött össze. Jelentős szerepet játszott Keszthelyen, a Festetics Györgyöt körülvevő szellemi életben. Részt vett a nyelvújítási harcban, szoros barátságot tartott kora íróival. Kapcsolatban állt Verseghy Ferenccel, 1825-ben kiadta hátrahagyott kéziratait. 1820-ban indította az Egyházi Értekezések és Tudósítások c., első magyar nyelvű katolikus folyóiratot. Prédikációi és temetési beszédei révén vált híressé. Pozsonyban az országgyűlésen megbetegedett és ott is halt meg. Székesfehérváron a székesegyház sírboltjába temették.
Művei
- Pásztori dal. Vp., 1795.
- Vitéz Kinizsy Pálnak hamvai. (v.) Vp., 1797.
- A régi magyaroknak vallásbéli s erköltsi állapottyokról. Pest, 1817.
Irodalom
- BADICS Ferenc: ~ püspök 1769–1835. Vp., 1927.
