Hock János
HOCK János (Devecser, 1859. dec. 31.–Bp., 1936. okt. 10.) író, politikus, r. k. lelkész.
Élete
1890-től (1894-ig Balogh Károly álnéven) a Demokrata Szabadkőműves Páholy tagja. Pápán, a bencéseknél járt középiskolába, majd Veszprémben teológiát hallgatott. 1882-ben szentelték pappá. Először Gógánfán, majd Kaposváron segédlelkész, később ugyanott hittanár. 1887-től Szabadelvű-, majd Nemzeti-párti programmal országgyűlési képviselő. Később ismét szabadelvű, az-után más pártokhoz csatlakozott. Ismert és elismert szónokként jelentős szerepet vállalt az általános választójogért és Tisza István erőszakos politikája ellen folytatott társadalmi harcokban. 1913-tól a Függetlenségi Párt tagjaként Károlyi Mihály hívéül szegődött, 1918. okt. 25-én a Nemzeti Tanács elnökévé választották. A Tanácsköztársaság bukása után Csehországba emigrált, ahol rövid időre bebörtönözték. Kiszabadulását követően 1933-ig külföldön élt. Az ellen-forradalmi rendszert támadó cikkei miatt hazatérte után bíróság elé állították, egy évre elítélték, majd kegyelmet kapott. Több teológiai, vallástörténeti és szépirodalmi mű szerzője.
Művei
- Költemények. Vp., 1882.
- Hervadt levelek. (elb.) Bp., 1885.
- Szivárvány. (Tárcák.) Bp., 1894.
- Vigasztalások könyve. Elmélkedések és hangulatok. Bp., 1896.
- Művészeti reform. Bp., 1898.
- Rákóczi Ferencné. (Történeti elb.) Bp., 1905.
- Virágmesék felnőttek számára. Bécs–Lipcse, 1931.
- Börtönvirágok. (Napló.) Bp., 1935.
- Modern miszticizmus. Bp., 1938.
Irodalom
- MILOTAY István: ~. = Magyarság, 1933.
- FODOR József: ~. = Világ, 1946. 413. sz.
- GAÁL Zoltán: Életművek, életpályák. Győr, 1987.
