Herman Ottó
HERMAN Ottó (Breznóbánya, 1835, jún. 26.–Bp., 1914. dec. 27.) természettudós, néprajzkutató.
Élete
Iskoláit Miskolcon végezte, majd a bécsi politechnikumba járt. Hosszabb európai tanulmányút és hatévi katonáskodás után fényképész Kőszegen. 1864-ben Erdélybe költözött, ahol részt vett az Erdélyi Múzeum adattárának létrehozásában. 1875–1879 között a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott. 1899-ben részt vett a Magyar Néprajzi Társaság megalapításában, amelynek később elnöke. 1891-ben megszervezte a Magyar Ornitológiai Központot. Sokoldalú kutató tudós volt, aki elsők között hívta fel a figyelmet arra, hogy a homokos talajon a filoxéra nem pusztítja szőlőt. A madarak káráról és hasznáról készült, Csörgei Titusz által illusztrált könyve az első 4 kiadásban 80 ezer példányban fogyott el, angolra és németre is lefordították. Az általa ősfoglalkozásnak nevezett vadászat, halászat és a pásztorélet különösképpen foglalkoztatta. Neve összekapcsolódott a magyar halászat történeti és néprajzi kutatásával. 1885-ben hatalmas halászati gyűjteményt hozott létre. Tudósi és politikusi tevékenysége mellett az igényes ismeretterjesztés egyik megteremtője. A magyar halászat ősi módjait a Balatonon tanulmányozta.
Művei
- Magyarország pók-faunája. 1–3. Köt. Bp., 1876–1879.
- A filoxéra. Bp., 1879.
- A magyar halászat könyve. 1–2. Köt. Bp., 1887–1888.
- A madárvonulás elemei Magyarországon. Bp., 1895.
- Az ősfoglalkozások: halászat és pásztorélet. Bp., 1898.
- A madarak káráról és hasznáról. Bp., 1901.
- A magyar nép arca és jelleme. Bp., 1902.
- A magyar pásztorok nyelvkincse. Bp., 1914.
- Természeti képek. Bp., 1959.
- Halászélet, pásztorkodás. Bp., 1980.
Irodalom
- LAMBRECHT Kálmán: ~. Az utolsó magyar polihisztor élete és kora. Bp., 1920.
- VARGA Domokos: ~. Bp., 1967.
- Magyar agrártörténeti életrajzok. 1. Köt. Bp., 1987.