Heiszler József
A Helyismeret wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Solti Gábor (vitalap | szerkesztései) 2011. június 6., 16:23-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „HEISZLER József (Nagykároly, 1819. febr. 21.–Dombrád, 1901. okt. 15.) író, tanár, lelkész. =Élete= A piarista rend tagjaként 1843-ban pappá szentelték, a pe...”)
HEISZLER József (Nagykároly, 1819. febr. 21.–Dombrád, 1901. okt. 15.) író, tanár, lelkész.
Élete
A piarista rend tagjaként 1843-ban pappá szentelték, a pesti egyetemen nyert tanári és bölcsészdoktori oklevelet. Több évig tanított a pesti piarista gimnáziumban. Önkéntesként részt vett a Jellasics elleni hadjáratban. 1849-ben áttért a református vallásra és először Pécselyen káplán, a következő évben Pápán, később a Sárospataki Főiskolán a teológia tanára. 1869-től Dombrádon ref. lelkész. Az egyházi irodalom területén fejtette ki tevékenységét, egyháztörténeti és dogmatikai kérdésekkel foglalkozott, de szépirodalmi és filozófiai műveket is írt. Hegel követői közé tartozott.
Művei
- A keresztyénység és a keresztyény egyház történelme. Sárospatak, 1861.
- Kriszticizmus birkózása a világgal. Sárospatak, 1861.
- Egyháztörténelmi kézikönyv. Sárospatak, 1862.
- Dogmatikai felolvasások. Sárospatak, 1869.
- A keresztyén ember könyve. Pest, 1872.
- A dobos tábornok. (Történelmi elbeszélés.) Nyíregyháza, 1875.
- Halotti egyházi beszédek. Nyíregyháza, 1876.
- A múltak árnyai. Debrecen, 1877.
- A kormányzó. (Történelmi elbeszélés.) Nyíregyháza, 1887.
- Vallásbölcseleti tanulmányok. Nyíregyháza, 1894.
