Halász András
HALÁSZ András (Munkács, 1890. dec. 17.–Bp., 1975. márc. 7.) bányamérnök.
Élete
A műszaki tudományok kandidátusa (1955). Selmecbányán kezdett tanulni, de a háború tanulmányait félbeszakította, bányamérnöki oklevelét 1923-ban, Sopronban szerezte meg. 1941-ig Jugoszláviában egy belga érdekeltségű rézbánya főmérnöke, majd 1944-ig Nagybányán dolgozik. A 2. világháború után újjászervezte a hazai alumíniumtermelést. 1950-től a Bányászati Kutató Intézet osztályvezetője, meghívott előadóként ércelőkészítést tanított a Veszprémi Vegyipari Egyetemen is. E témakörből egyetemi jegyzetei és több mint harminc tanulmánya jelent meg a Bányászati és Kohászati Lapokban. Munkásságának egyik fő területe az úrkúti mangánérc-dúsító mű hidrociklonos osztályozáson alapuló rekonstrukciója. Elvégezte az úrkúti mangántartalmú, elfolyó meddőiszap ipari méretű dúsítási kísérleteit. Kidolgozta az eplényi áthalmozott Csorda-hegyi típusú, valamint a gyenge minőségű oxidos nyers-mangánércek dúsítását. Munkásságát 1953-ban Kossuth-díjjal ismerték el. – Szekszárd temetőjében nyugszik.
Művei
- Az ércek útja a bányától a kohóig. Bp., 1952.
- Bányaterek támmentes biztosítása. Bp., 1952.
- Támmentes főtebiztosítás. Bp., 1952.
- Az ércek története, kutatása, bányászati előkészítése. (Társszerző.) Bp., 1954. Az érc- és ipariásvány előkészítés nemzetközi fejlődése és a hazai eredmények. Bp., 1959.
- Haza ipari ásványok előkészítésének jelenlegi állása és fejlesztésének iránya. (Társszerző.) Bp., 1960.
Irodalom
- JÁRMAI Ervin:Veszprém megye bányászatának és földtanának bibliográfiája. 1-2. Köt. Veszprém, 1986-1988.
