Gárdos György

Fájl:Gárdos György.jpg

GÁRDOS György (Keszthely, 1929. okt. 28.–Vp., 1996. márc. 7.) egyetemi docens, vegyészmérnök. A kémiai tudományok kandidátusa (1979).

Élete

1949-ben Keszthelyen érettségizett. 1953-ben a Veszprémi Vegyipari Egyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet, 1962-ben műszaki egyetemi doktori címet. 1965-ben Párizsban, a Francia Petróleum Intézetben tanult. 1953 és 1990. dec. 31. között tanársegéd, adjunktus, egyetemi docens Veszprémi Vegyipari Egyetemen. Tagja volt az MTA Katalízis Munkabizottságnak. A TIT Veszprém Megyei Szervezetének 10 évig volt elnöke. Kutatási területe: nemesfémtartalmú katalizátorok, ioncserélt zeolitok tulajdonságainak és hatásmehanizmusának tanulmányozása. Katalizátorok és katalitikus eljárások fejlesztése. Magas viszkozitási indexű kenőolajok gyártási technológiájának kidolgozása. Oktatásügy Kiváló Dolgozója, és a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést kapta. Harmincöt publikációja jelent meg, hét szabadalom társszerzője.

Művei

• Kőolajipari áruismeret és vizsgálati módszereke. (Egyetemei jegyzet. Társszerző.) Veszprém, 1964.
• Bevezetés a kőolajipari számításokban. (Társszerző.) Veszprém, 1971.
• Petrolkémiai eljárások folyamatábrái. (Egyetemi jegyzet.) Veszprém, 1976.
• A furfurol dekarbonilezésének vizsgálata fémpaládium-katalizátorokon. (Kandidátusi érteke-zés.) Vp., 1978.
• Szénhidrogén-ipari készülékek, berendezések kiválasztása és becslése. Vp., 1986–1988.