Cserhát József
CSERHÁT József (Balsa, 1915. márc. 20.-Románia, 1969. aug. 6.) költő, újságíró.
Élete
1928-ban költözött Budapestre, ahol fizikai munkás volt, majd 1938-ban Békésen érettségizett. Az OTI-nál, majd az SZTK-nál tisztviselő. A Szabolcs-megyei Balsa-puszta cselédeinek élményvilágát hozta magával. Lírája a népi mozgalom áramában született, ennek hagyományait követte. Első verseit, a néhány számot megért Március, a Magyar Csillag, az Erdélyi Helikon, a Kelet Népe és a Sorsunk, valamint a Testvériesen c. antológia (1939) közölte. A háború után a Kortárs, az Életünk és a helyi újság adott számára megjelenési lehetőséget. 1957 és 1960 között Tapolcán a járási könyvtár igazgatója, majd Veszprémben a Napló szerkesztőségében dolgozott. A kilencvenes évek elején a Napló kollektívája Cserhát-díjat alapított, amelyet a március 15.-i sajtónap alkalmával adtak át. 1969-től budapesti székhelyű kör viselte nevét és kiadta a Délibáb c. folyóiratot.
Művei
- A magra sem ügyel senki. Bp., 1941.
- Kilépünk az álomszékből. Bp., 1943.
- A balsai föld. Bp., 1948.
- Alszik a szarvas. Bp., 1976.
Irodalom
- KÁLDI János: ~. = Életünk, 1966. 2. sz.
- WEÖRES Sándor: A Nyírségtől a Dunántúlig. Emlékezés ~. = Kortárs, 1974. 3. sz.
- Varga Imre: ~. = Szabolcs-Szatmári Szemle, 1972. 3. sz.
- 70 éves lenne ~. Tisztelgés ~ költő emléke előtt. = Napló, 1985. 181. sz.
- FONAY Tibor: ~. = Emberek a tájban. Nemesgulács, 1989.
