A Bakony Egyesület jegyzőkönyvei/Lakás, élelmezés
Lakás, élelmezés
Az egyik legfontosabb feladat volt, hogy az ideérkező nyaralóknak, turistáknak számban és minőségben megfelelő lakást tudjanak biztosítani. A kiadó lakások összeírását Zircen Pataky Sándor községi irodatiszt vállalta 1931.decemberben. A zirci lakások egységárai a lakások minősége szerint 35-65 pengő között változtak. Tervbe vették, hogy a lakásadók minden kiadott szoba után hetenként 50 fillért fizetnének. A vidéki lakások összeírására két füzetet állítottak össze, egyik az érintett községben maradt, a másik példányt vissza kellett küldeni a Bakony Egyesületnek.
A nyaralókra vonatkozó statisztikát az év vége felé tartott közgyűléseken ismertették, de 1937 után ilyen számadatokat már nem találunk. A statisztikára vonatkozóan megállapították, hogy ennél többen nyaraltak, csak az egyesülethez járulék címén ennyi személy után folyt be jutalék.
1932-ben 40 család nyaralt Zircen, 100 családtag
1933-ban 60 család nyaralt Zircen, 200 családtag
1934-ben 400 fő nyaralt
1935-ben 600 fő nyaralt, és 1500 kiránduló, átutazó vendég
1936-ban 320 nyaraló, 6-700 turista és 1200-1500 átvonuló vendég
1934. áprilisban a Víkend Egyesület nyaraltatási akciója terveként 50 fiatal bécsi ifjút kívántak egyes családoknál elhelyezni.
Dr. Luksz Sándor 1936. júliusban felvetette, hogy a kiadandó szobákat az egyesület egészségügyi szempontból vizsgálja felül, és a jövő nyaralási idényben a lakáskiadások ügyét kizárólag az egyesület intézze, hogy elejét vegyék a visszaéléseknek. Előfordult, hogy egy szobáért 100 pengőt kértek. Dr. Szokoly Frigyes javasolta, hogy a vasútállomáson táblát rakjanak ki, hogy nyaralási ügyben felvilágosításért és panaszokkal az egyesület községházán működő megbízottjához forduljanak. 1937 tavaszán a kérdés újra felvetődött, és megállapították, hogy nincs lehetőség a lakás- és élelmezési árak hatósági befolyásolására, csupán az egyesület nem ajánlja, és nem javasolja, hogy a vendégek ilyen helyen vegyenek ki lakást, illetve étkezzenek. Ez évben megbízták Villányi István nyugalmazott tanítót, hogy 80 pengő szezondíj ellenében vállalja az egyesület levelezését, idegenek irányítását, lakásbeszerzést.
Az élelmezésre vonatkozóan1932 márciusában egyedül Hindler vendéglőssel tudtak megegyezni, aki egy teljes napi ellátást 2.40 pengőért tudta vállalni. Az egyesület támogatta Vizer János kérvényét, aki vállalta, hogy Zircen vasúti vendéglőt állítson fel. Ez Holitscher Károlynak a MÁV elnökigazgatójánál tett lépéseinek volt köszönhető, miután a MÁV Zircen vasúti vendéglőt engedélyezett. Ez év végén összegzésképpen megállapították, hogy a nyaralóktól sok panaszt hallottak az étkezésre vonatkozóan, étkezdét kellene felállítani. 1933 márciusában, már a szezon beindulása előtt sürgették a vendéglősök beszervezését.
1934. június 8-án a Legényegylet helységben ülést hívtak össze, hogy a zirci lakáskiadók, vendéglősök, kereskedők járuljanak hozzá az egyesületnek Zirc és a Bakonyt propagáló kiadásaihoz. Ismertették az eddig elért eredményeket, a nyaraltatás ügyét, a strand kiépítését, az állomástól a községbe vezető út kiépítéséhez való hozzájárulást, a postásház építését. Mindezek a Bakony megismertetését, és idegenforgalmának növelését eredményezték. Az egyesület bevételei a tagdíjakból, és a hangversenyek, bálok rendezéséből tevődtek össze, ez azonban komolyabb kiadást nem tett lehetővé. A hozzájárulás mértéke lakáskiadók esetében szobánként 1.50 pengő az egész szezon idejére, a kereskedők és vendéglősök pedig képességükhöz mérten, hogy a 300 pengő hirdetési költséget fedezni tudják. Nem az egyesület támogatásáról van szó, hanem a saját érdekükről, tehát a társadalom, a közösség érdekéről.
1934 júliusában az egyesület hirdetőtáblát állított fel a Rákóczi téren, a Stadler-féle trafik oldalán. Ezen három hirdetmény állt, a turisztikai osztálytól a hetenkénti kirándulásokról, a vendéglősök névsora, akik a nyaralóknak ellátást tudnak biztosítani, a harmadik pedig a hetenkénti vacsora utáni összejövetelek ismertetése. 1934 szeptemberében megállapították, hogy a nyaralók általában elégedettek voltak a lakás és a koszt kifogástalan és méltányos árával, örültek annak, hogy egész nyáron át rendeztek kirándulásokat.
A Zircen létesítendő szálló kérdése 1936 áprilisában újra felmerült. Holitscher Károly elnök úr a szállóépítés és fenntartás rentabilitását kockázatosnak tartotta, inkább valamely közintézmény által építendő üdülőház létesítését szorgalmazta. 1942 áprilisában egy budapesti idegenforgalmi szakember, dr. Károlyi Zsigmond többször tárgyalt arról, hogy Zircen, és esetleg annak közelebbi környékén komfortos szállót építsenek, sajnos azonban a tárgyalások abbamaradtak. Az elnök, dr. Tóth Aurél nagyon pártfogolta egy Zircen megépítendő szálloda ügyét, azt szükségesnek, célszerűnek és okvetlenül megvalósítandónak tartotta. Felmerült még az is, hogy az állami kisajátításra kerülő pénzeskúti birtokon is alkalmas, erdővel is összefüggő terület van, ahol nagyobb szabású szállót lehetne létesíteni. A következő évben (1943) azonban a háborús nehézségekre hivatkozva is a szálloda tervét elejtették, remélve, hogy a háború befejezése után a tervet újra elővehetik. Egyébként érthető módon a nyaraltatási propaganda is csak korlátozott mértékben működött ezekben az években.
Kik voltak a szobakiadók? 1934. június 8-án tartott gyűlésre meghívták a lakáskiadók, kereskedők és vendéglősök képviselőit, itt olvashatunk egy névsort, ami nyilvánvalóan nem teljes.
Nesztinger Vilmos, Nagy Károly, Gubicza József, Wittmann Rezső, Várady Jenő dr., Pápai János, Szabó Jenő, özv. Kövess Andorné, Windhoffer Ernő, Szemmelweisz Vince, Kaufmann József, Istenes Ferenc, Burghardt Pál, Gácsi Pál, Wolf János, Rédl Andrásné, Rotter Antal, Benács Mihály, Lakosi Antalné, Udvardy Antal, Streibl Miklós, Vizer János, Fekete Ferenc, Kállay József (mint a Háztartási Szövetkezet képviselője).
Kik nyaraltak Zircen? A Zirc és Vidéke ilyen rovatcím alatt közölte a nyaralók névsorát. A legtöbb nyaraló Budapestről érkezett, foglalkozásukat tekintve tisztviselők, tanárok, mérnökök, gyógyszerész, ügyvéd. Sok a nyaraló feleség a gyerekekkel, a férjek talán a hétvégékre jöttek el. Néhány nevet megemlíthetünk, ízelítőül.
1935. július 7-én a következő neveket olvashatjuk: Dr. Lukátsy Géza ügyvéd Szegedről, Petrik Margit és Olga tanárnők Budapestről, Kósa Pál mérnök, felesége és Péter fia Budapestről, Balassa Dezsőné, Péter és Gábor gyermekével Budapestről, Pogány Aladárné és Zsuzsanna leánya Budapestről, Sterl József tisztviselő felesége és Éva leánya Budapestről, özv. Kálmán Jenőné Budapestről, Fantusi Hugó tisztviselő Párkányból, Pál Vilmosné és leánya, Ilonka Budapestről, Sinkó Zsigmond cégvezető, István és János gyermeke Budapestről, Pick Fülöp tisztviselő felesége, Sarolta és Irma gyermeke Budapestről, Sevin Henrik mérnök neje és Helga leánya Budapestről, Koronczi Ferencné, Vera és Imre gyermeke Budapestről, Schalk Hugóné, Marian és Ervin gyermeke Budapestről, dr. Szabó Lászlóné László fiával Budapestről, Burián Róza tanárnő Budapestről, Kunczer Gyula főtisztviselő felesége és Olga leánya Budapestről, Krommer Ferenc titkár és felesége Budapestről, dr. Jancsó Kálmánné, Katalin, Kálmán gyermekével Újpestről, Némai Elza gyógyszerész Budapestről, Szenes Béláné, György és Vera gyermekével Budapestről, Reisz Rudolfné György fiával Budapestről, dr. Aichner Albert ügyvéd feleségével, Magda és Albert gyermekével Budapestről, Fischer Lajosné, Aranka , Gabi, Nelli gyermekével Budapestről, Ember Elek gyógyszerész feleségével és Viki leányával Budapestről. Horváth Gyula szabómester és felesége Újpestről, Sarkadi Aladár fővárosi színész és felesége Budapestről, Herczenig Márkné és gyermekei Budapestről, Czobor Miklós királyi ügyészségi alelnök és felesége Budapestről, Oltvay Nándorné és gyermekei Budapestről, Fenyves Károly kereskedő Budapestről, Simonyi Margit tanárnő Budapestről, Róna Rudolf főtisztviselő és családja Budapestről, Valló Gyula mechanikus és felesége Győrből, Élő István gyógyszerész Budapestről.
