Önkormányzat a múltban

Írta: Schildmayer Ferenc

Almádi szőlőhegy pecsétje

Ma gyakran halljuk az önkormányzat kifejezést, aminek törvényi szabályozására a közeljövőben került sor. Így aktuális visszatekinteni városunk múltjába e vonatkozásban is. Almádi történetében az 1869 előtti időszak nem jelentett önállóságot, mert mint ismeretes, közigazgatásilag Szentkirályszabadjához tartozott, és Almádi Promontorium néven a veszprémi káptalan birtoka volt. Ez Almádi szőlőhegyet jelentett, ami kifejezte az akkori viszonyokat, mert területét a sík részektől eltekintve szőlők borították. A szőlőhegyet közigazgatási egységként hegyközségnek nevezték, életét a hegyközségi artikulusok (törvények) szabályozták. Almádi 1753-ban már hegyközség volt, amit az „Almádi szőlőhegy pecsétye 1753" köriratú pecsétlenyomat bizonyít.

Szervezeti felépítése hasonlatos volt a falvakéhoz, a testület élén a hegybíró állott. Különböző iratokon további funkciókat találunk: hegyközség nótáriusa, vice-hegybíró, hegymester (többen voltak), esküdtek, akikből az irodalom szerint 6-12 volt. Egy-egy iraton egyedül csak a hegybíró aláírása fordul elő, általában mindig többen írták alá. Minden hegyközséget érintő kérdésben illetékesek voltak, évente kétszer tartottak „hegy gyűlést", amiről jegyzőkönyv készült. Ezek igen értékes iratai egy településnek, de sajnos, Almádi hegyközség iratai nem maradtak fenn.

Az 1869. július 5-i megyegyűlés hagyta jóvá Almádi birtokosainak kérelmét az önálló községként való életre. Almádi első bírája Németh József - egyébként veszprémi lakos - volt 1875. I. félévéig. Almádi akkor még adózást illetően továbbra is Szentkirályszabadjához tartozott. Ez a kötöttség 1877-ben szűnt meg. A községi bíró minden évben számadást készített, ezt a megyegyűlés megtárgyalta és jóváhagyta. Meg kell említeni, hogy több esetben is visszaadták a számadást, erős észrevételekkel, és azt újból el kellett készítenie a bírónak. Általában kétszer foglalkozott a megyegyűlés a községgel; öszszel és tavasszal, amikor a költségvetést, illetve a számadást tárgyalták.

Hogy milyen „gazdag" volt akkor Almádi? Álljon itt egy adat a megyegyűlés jegyzőkönyvéből: „Almádi községnek bevétele nincs... ezért 16 krajcár pótadó kivetésére az elöljáróság felhatalmaztatik". Ez azt jelentette, hogy az állami egyenes adó minden forintjára vetítve szabhatták ki az engedélyezett pótadót. Például 1877-ben 1740 Ft 12 kr volt az állami adó. A pótadót 20 karajcárral számítva - ez évente változott - 348 Ft állt az elöljáróság rendelkezésére egy évre. A község az önkormányzati jogát a képviselőtestületen keresztül gyakorolta. A testület nagysága és összetétele attól függött, hogy kisközség vagy nagyközség testületéről volt-e szó. Almádi a múlt század végén kisközség volt. A képviselőtestület tagjai felerészben a legtöbb egyenes állami adót fizetők, fele részben választott tagok, továbbá az állásuknál fogva szavazati joggal bíró elöljárósági tagok voltak. Kisközség elöljáróságának tagjai: bíró, helyettes bíró, legalább két tanácsbeli (képviselőtestületi) körjegyző, közgyám és a körorvos. Ez időben Almádi a Vörösberényi körjegyzőhöz tartozott. Nagyközség esetén - Almádi 1908-tól - így módosult: bíró, helyettes bíró, legalább négy tanácsbeli, községi jegyző, orvos, közgyám és pénztárnok. Ezek nem voltak merev szabályok, mert egyrészt az elöljáróságban, másrészt később főjegyző, adóügyi jegyző funkció is létrejött.

Néhány érdekesség a múltból: a bírói hivatalt nem lehetett visszautasítani és legalább egy évig kellett viselni, a községi adót a községi szükségletek ellátására lehetett kivetni a polgárokra, de csak akkor, ha a községi vagyon jövedelme nem biztosította a szükségleteket, - községi köteléki díj. Ezt azok fizették, akik a község kötelékébe kérték felvételüket, azaz Almádiban vettek birtokot. Például: dr. Zolnay Gyula az 1899. január 4-én vásárolt 600 négyszögöles telke után 40 korona települési díjat fizetett.

Forrás

Új Almádi Újság 1990. (2. évf.) 6. sz. 2 p.