Mátyus Ferenc

MÁTYUS Ferenc (Pápa, 1920. március 28. – Budapest, 1999. január 14.) tanár, népművelő.

Élete

1938-ban a Pápai Állami Tanítóképzőben szerzett tanítói oklevelet. 1938–1940-ben Döbrönte községben tanító. 1940 és 1948 között katona és hadifogoly. Hazakerülve két évig kereskedő, majd ujabb 2–2 évig Pápasalamon és Vaszar községekben tanított. 1952-től nyugdíjba vonulásáig a Pápai Városi Tanács művelődési osztályán dolgozott: először gazdasági ügyintézőként, később népművelési előadóként. Nyugdíjasként 1981-től 1991-ig a Pápa és Vidéke = ÁLTALÁNOS FOGYASZTÁSI ÉS ÉRTÉKESÍTÉSI SZÖVETKEZET kultúrfelelőse. Évtizedekig meghatározó egyénisége volt a város közéletének. Kulturális rendezvényeket, vetélkedőket, művészeti kollégiumokat szervezett. Kiemelkedően szép basszushanggal énekelt a pedagógusok kórusában, az amatőr színjátszók előadásain és a Szent Anna-templomban. A Pedagógus Művelődési Ház igazgatójaként, 1952 és 1981 között számtalan program szervezője, színjátékoknak rendezője, elismert és megbecsült művésze volt a városban. Munkássága elismeréseként (többek között) 1980-ban a Szocialista Kultúráért, 1998-ban a Pro Comitatu (Veszprém megyéért) kitüntetést kapta – A pápai Alsóvárosi temetőben nyugszik.

Irodalom

• BORBÉLY Lajos: In memoriam Mátyus Ferenc. A nagy folyó a tengerhez érkezett. = Pápai Hírlap, 1999. február 2.