Gereblyés László
A Helyismeret wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Fdanko (vitalap | szerkesztései) 2017. május 3., 17:17-kor történt szerkesztése után volt.
GEREBLYÉS László (Csákberény, 1904. március 30. – Balatonfüred, 1968. október 18.) költő, műfordító.
Székesfehérváron érettségizett 1922-ben, majd banktisztviselő Budapesten. Az illegális KMP-nek 1924-től tagja. 1929–1930-ban szerkesztette a Forrás c. folyóiratot. 1932-ben elbocsátották, rendőri felügyelet alá került, textilmunkásként dolgozott. 1938-ban Párizsba ment, 1940-ben beállt a francia hadseregbe, majd német fogságba esett. A felszabadulás után a Szabadság c. lap munkatársa, később a Nagyvilág szerkesztője. 1959 és 1962 között a Párizsi Magyar Intézet igazgatója, majd ismét a Nagyvilág szerkesztője és a magyar Pen Club főtitkára. József Attila-díjat kapott 1956-ban és 1967-ben.
Művei
- Testvéreim (v.) Budapest, 1925.
- Nehogy engedj. (v.) Budapest, 1937.
- Egyenes út. (v.) Budapest, 1951.
- Igy volt. Riportok. Budapest, 1959.
- Még tovább. (v.) Budapest, 1964.
- Bolond Istók. (v.) Budapest, 1969.
- Ezerarcú világ. (Műfordítások.) Budapest, 1971.
Irodalom
- KOMJÁT Irén: A szabadság vándorai. A magyar antifasiszták Franciaországban 1934–1944. (Társszerző.) Budapest, 1973.
- KÉRY László: Gereblyés Lászlóra emlékezve. = Nagyvilág, 1979. 3. sz.
- BAJOMI LÁZÁR Endre: Gereblyés László. = Nagyvilág, 1984. 7. sz.
