Pásztor János

PÁSZTOR János (Gyoma, 1881. január 29. – Budapest, 1945. január 7.) szobrászművész.

Élete

Iskoláit Hódmezővásárhelyen végezte. Tehetsége korán megmutatkozott. A Budapesti Iparművészeti Iskolában Mátrai Lajos tanítványa volt. Első nagyobb munkája a szegedi Vásárhelyi Pál-emlékmű két mellékalakja. 1902-ben ösztöndíjjal a párizsi Julian Akadémiára került. 1905-ben Hódmezővásárhelyen telepedett le, majd később Budapestre költözött. A Balatonfüredi Hajókikötőnél látható két szobra, a Halász és a Révész. A Balaton régi világának két jellegzetes alakját, kissé idealizáltan látjuk. Több művészeti díjat és állami kitüntetést kapott, többek között 1928-ban Gregus-díjat, 1929-ben a barcelonai világkiállítás nagydíját nyerte el. 1945-ben bombatámadás áldozata lett.

Ismertebb szobrai: Búcsúzkodás 1906, Fadrusz János 1909, Primavera 1922, Rákóczi Ferenc lovas szobra 1937, a Tihanyi Limnológiai Intézet parkjában állnak Őshalászat, Ősvadászat című bronzszobrai. Gyűjteményes kiállítása volt 1911-ben, 1918-ban, 1925-ben, 1930-ban.

Irodalom

• GERŐ Ödön: Pásztor János. = Képzőművészeti Társaság Évkönyve, Budapest, 1930.
• LYKA Károly: Szobrászatunk a századfordulón 1896–1914. Budapest, 1954.
• M. HAIL Olga: In memoriam Pásztor János. = Művészet. 1965. 10. sz.
• HEITLER László: Halász és révész. Pásztor János szobrai Balatonfüreden = Napló. 1976. szeptember 17.
• HEITLER László: Pásztor János. Budapest. 1981.
• HEITLER László: Pásztor János 100. születésnapjára = Népszava. 1981. január 29.