Mécs László

MÉCS László, Mártoncsik László (Hernádszentiván, 1895. január 17. – Pannonhalma, 1978. november 9.) költő, szerkesztő, premontrei szerzetes.

Élete

1918-ban szentelték pappá. Tanár, majd nagykaposi, 1930-tól királyhelmeci plébános. 1945 után rokonainál és barátainál Csornán, Pannonhalmán és Bakonybélben talált otthonra. Innen gyakran látogatott a Bakonyba, a Somló vidékére és a Balatonhoz. Bakonybéli útjain a szociális otthon freskója előtt (amelyen Döbröntei Gábor 1944–1947-es években Mécs László arcát is megfestette) szavalta legújabb verseit. A bakonybéli erdésszel megtett erdei séták hatására írta Bakonyi látomás c. versét. Nagyvázsonyban Pauer Antal plébános vendége volt, több verse nagyvázsonyi keltezésű. 1953-ban letartóztatták és bebörtönözték, 1956 őszén szabadult. 1958 és 1961 között Budapesten végzett lelkipásztori munkát. 1961 májusától Pannonhalmán a szociális otthon lakója. Innen több mint egy évtizeden át Dobára járt barátjához, Koperneczky István orvoshoz, szívesen időzött házában. Aranymiséjét is Dobán tartotta. Tüskeváron írta Egy lepke lepkét kergetett c. versét.

Művei

• Válogatott költeményei. Budapest, 1934.
• Összes versei. Budapest, 1942.
• Aranygyapjú. Buffalo–New York, 1971. 2. kiad. Budapest, 1987.
• Vissza a csendbe. Cleveland, 1976.
• Üzenet. Budapest, 1982.
• Magyarok misekönyve. Budapest, 1991.

Irodalom

• HAMAR Imre: Behavazott ösvényeken. A tragikus költői sorsú Mécs László. = Napló, 1996. ápr. 27.