Zsófia Gyermekszanatórium Almádiban
Ma már keveseknek mond valamit a címbeli elnevezés, és még kevesebbet tudunk arról, hogy miként funkcionált, milyen volt ott az élet, egyáltalán kik nyaraltak benne. Az épület ünnepélyes felavatására, illetve megnyitására 1911 július 30-án került sor. Eredeti nagyságát későbbi bővítéssel érte el, ami természetesen nem egyezik a ma látható erősen lepusztult épülethalmazzal. Történetéről az Új Almádi Újság egyik korábbi számában már jelent meg ismertetés.
Egy több mint 16 évvel ezelőtt kelt levélben írtak szolgáltatnak igen értékes információkat az épületben zajló életről, valamint az 1921-1924 közötti évek Almádijának egy kis szeletéről. A forrás mindenképpen hiteles, ami a tisztelt olvasó számára a levél tartalmából kiderül. A szöveget változatlanul közöljük, csupán az értelemzavaró hibák, elsősorban ékezet hiányok kerültek kiigazításra. Íme a levél:
“Tisztelt Községi Tanács
én mint volt nyaraló gyermek a Zsófia Gyermek Szanatóriumban Almádiban töltöttem mint hadi árva 1921-22-23 és 24-ben mivel édesanyám mint tanult szakácsnő is ott volt és egy nővérem is mint takarító nő volt alkalmazva. Én mint már ismerős voltam Almádiban, szeretnék egy pár sorral az Óvári útról írni. Mindég május 28-án jött az első csoport akkor még csak 150 hely volt és ezek mind az Akkori Horti rendszernek a legszegényebb gyermekei voltak, a volt Mária Valéria nyomortelepen lettek össze írva és ez mindég az Óvári bácsinak az intézménye volt úgy az Angyalföldi Tripolisz szegény gyermekei is az Ujpesti nyomortelep szegényei mind mind az Óvári bácsi gyermekei voltak. Ő atta a 100 liter tejet naponta és minden héten 25 liter tejfölt és még sok más élelmiszert és még a Gyógyszert is ő fizette amiért én jártam az Öreghegyi állomásról Veszprémbe a Fekete Sas Gyógyszertárba. A Tejet és a Postát én hoztam egy kis pónilóval és kétrudas kiskocsival, és még az akkori Benkő vegyeskereskedésből a kisebb dolgokat. Oda az Óvári bácsi be szokott menni és a négy nyakas üvegekben tartott cukorkákat a kék parasztkötényébe öntötte és így jött az ő gyermekeihez és a nagy park udvarban osztogatta, sőt sokszor váratlanul jött és betoppant a konyhába és vett egy kanalat és kóstoló próbákat vett. Így én eltudnék napokig emlékezni és mesélni, hogy akkoriban mi volt Almádiban, 1971-ben 74-ben és 78- ban voltam utoljára Almádiban és amit mindég kerestem az Óvári utat, sajnos már nincs. Én ősz családommal a Magyar néninél laktunk a Diófa utcában, ő akkoriban tanítónő volt Almádiban és ott beszélgettünk a szép időkről és ott volt akkoriban egy vendég aki Tanácstag volt tőle hallottam, hogy semmiféle felírás vagy kép nincs a Tanácsházban. Én megőriztem egy levelező lapot 1922-ből és itt küldök két nagyított képet és a filmet is emléknek a volt Zsófia gyermekszanatóriumról. Tudom, hogy még sok/an/ az én koromban /lévők/ emlékeznek a Zsófia sapkás kifutójára, én most május 17-én leszek 75 éves és 1946 április 18-án lettünk kitelepítve.
mostani címem
Scholl János 7156 Neuhütten
Flieder Str. 2. Baden-Würtenberg BRDK
Kelt 1985 ápr. hó 26-án”
Nézzük el a levélben előforduló hibákat hiszen küldője akkor már közel 40 éve élt Németországban.
A levél a Honismereti Szakkörhöz került, és a küldött válaszban köszönetünk kifejezése mellett kértük, hogy “ha nem esik nehezére írja le, és küldje meg levélben további visszaemlékezéseit a Zsófia Gyermekszanatóriumról, valamint az akkori Almádiról. Minden adat nagyon érdekes és fontos a község történetére vonatkozóan.”
Sajnos a levelünkre nem érkezett válasz.
Fentiek közlésének az ad aktualitást, hogy 90 évvel ezelőtt történt a Zsófia Gyermekszanatórium ünnepélyes felavatása, amit a korabeli veszprémi sajtó bőségesen ismertetett.
Forrás
Új Almádi Újság[1] 2001. (13. évf.) 9. sz. 2. p.
