Karácson Imre

A Helyismeret wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Fdanko (vitalap | szerkesztései) 2017. január 21., 18:31-kor történt szerkesztése után volt.

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
KARACSON Imre.jpg

KARÁCSON Imre (Apácatorna, 1863. február 19. – Konstantinápoly, 1911. május 2.) történész, műfordító, tanár, római katolikus lelkész.

Élete

Veszprémben és Győrben tanult. 1888-ban a budapesti egyetemen teológiai doktorrá avatták. Rábacsanakon, Szanyban és Gyömörén káplán, majd 1887-től a Győri Kisszeminárium prefektusa, később püspöki ceremóniárius és szentszéki aljegyző. 1889-től a Győri Tanárképző tanára, 1891 után igazgatója. 1897-ben a püspök szentszéki tanácsosa. 1900-ban Péren plébános, 1906-tól a győri kisszeminárium rektora. 1907-től haláláig a magyar kormány megbízásából török levéltárakban kutatott. Sok magyar vonatkozású török forrásanyagot tárt fel és publikált. Lefordította és közzétette Evlia Cselebi 1660–1664-es években, magyarországi útjáról készült leírást. Jelentősek török és francia nyelven írt tanulmányai, műfordításai, nyelvészeti is irodalomtörténeti cikkei. Teológiai munkássága az összehasonlító vallástudomány több területét öleli fel. Szülőfalujában a polgármesteri hivatal falán tábla őrzi emlékét.

Művei

  • A XI. és XII. századbeli magyarországi zsinatok. Győr, 1888.
  • III. Károly háborúja a törökkel 1737–1739. Budapest, 1892.
  • A mohamedanizmus és a kereszténység. Budapest, 1892.
  • Két török diplomata Magyarországról a XVIII. században. Budapest, 1894.
  • Szent László király élete. Győr, 1895.
  • Szent Imre herceg élete. Budapest, 1899.
  • Keletről. (Szemelvények az újabb kori török írók műveiből.) Győr, 1899.
  • Evlia Cselebi magyarországi utazásai 1660–1664. Budapest, 1904.
  • Török-magyar oklevéltár, 1533–1789. Budapest, 1914. (Sok Veszprém megyei vonatkozású oklevéllel.)

Irodalom

  • BENE István: Karácson Imre élete és művei. Győr, 1936.
  • SZIKLAY János: Karácson Imre. = Dunántúli kultúrmunkások. Budapest, 1941.
  • DÉVÉNYI Iván: A török levéltárak legnagyobb magyar ismerője. = Vigília, 1964. 1. sz.