Gyurátz Ferenc

GYURÁTZ Ferenc (Alsóbükk, 1841. április 30. – Pápa, 1925. május 3.) evangélikus püspök.

Élete

Középiskolai és teológiai tanulmányait Sopronban és 1866–1867-ben a Hallei Egyetemen végezte. Hazatérve egy évig Kővágóörsön volt segédlelkész, utána négy évig Beleden, majd 1872-től Pápán rendes lelkész. Később a Veszprémi Evangélikus Egyházmegye esperese, 1895 után pedig a Dunántúli Evangélikus Egyházmegye püspöke. 1896 után elnöke a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak. 1916. augusztus 15-én nyugdíjba ment és minden tisztségéről lemondott. 1907 után a Főrendiház tagja. Pápán az Alsóvárosi temetőben van síremléke, utcanév őrzi emlékét, az evangélikus templom előtt áll bronz mellszobra. Kővágóörsön, a volt Evangélikus Kollégium falán tábla őrzi emlékét.

Művei

• A szabadkőmívességről. Pápa, 1886.
• A hit oltára. Imakönyv ev. keresztyének számára. 1887.
• Kézi ágenda. 1888.
• Luther Márton. (Életrajz.) 1888.
• Gusztáv Adolf svéd király élete. 1892.
• Az édesanya énekeskönyve. Budapest, 1913.

Irodalom

• PAYR Sándor: Gyurátz Ferenc életrajza 1841–1925. Sopron, 1931.
• BENKE László: Gyurátz Ferenc a kővágóörsi algimnáziumban (1867–1868). = Gyökerek ezek itt...Révfülöp, 1996.