Mauritz Béla

MAURITZ Béla (Kassa, 1881. május 3. – Budapest, 1971. február 15.) petrográfus, minerológus, tanár. A föld- és ásványtani tudományok doktora, az MTA-nak 1913-tól levelező, 1923 után rendes tagja.

Élete

Eötvös-kollégistaként 1905-ben a budapesti tudományegyetemen szerzett tanári oklevelet. Öt évig Heidelbergben, Lipcsében, Drezdában és Bécsben gyarapította ismereteit. Hazatérve a budapesti tudományegyetemen tanított, 1943–1944-ben rektor. 1937 után szerkesztette a Mathematikai és Természettudományi Értesítőt. Kutatómunkája során behatóan vizsgálta a hazai, különösen pedig a dunántúli bazaltokat és a bazaltüregek zeolitjait. Írt a dunántúli bazaltok kőzetkémiai viszonyairól, a Balaton-felvidéki bazaltok zeolit ásványairól, a Tátika és a Szent György-hegy bazaltjairól. 1937-től szerkesztette a Mathematikai és Természettudományi Értesítő c. lapot. Mintegy nyolcvan tanulmányt írt. Szakmai hagyatékának nagyobb részét az Ásvány- és Kőzettárra hagyományozta.

Művei

• A dunántúli bazaltok kőzetkémiai viszonyai. = Földrajzi Közlemények, 1948.
• A Balatonvidéki bazaltok zeolit ásványai. = Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1933.
• A Tátika csoport bazaltos kőzetei. = Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1936.
• Halápi és gulácsi bazalt hólyagüregeiben keletkezett ásványok. = Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1937.

Irodalom

• SZTRÓKAY Kálmán: Dr. Mauritz Béla emlékezete. (Mauritz Béla irodalmi munkássága.) = Földtani Közlöny, 1971. 4. sz.
• JÁRMAI Ervin:Veszprém megye bányászatának és földtanának bibliográfiája. 1-2. Köt. Veszprém, 1986-1988.