Kerkapoly Károly

KERKAPOLY Károly, kővágóörsi (Szentgál, 1824. május 31. – Budapest, 1891. december 31.) író, miniszter, történész, jogász.

Élete

Petőfi és Jókai iskolatársa volt a Pápai Református Kollégiumban. Jogot végzett, Halléban és Berlinben egészítette ki tanulmányait. Tehetségét Deák Ferenc is nagyra értékelte. Meghívták Pápára a bölcselet tanárának. A szabadságharcban a veszprémi nemzetőrség tagjaként vett részt. A kiegyezés idején Deák-párti programmal Enying, majd 1869 és 1878 között Tapolca választotta meg országgyűlési képviselőnek. 1870–1873-as években pénzügyminiszter, majd egyetemi tanár. 1878-ban visszavonult, gazdálkodott, faiskolát, gyümölcsöst, szőlőt telepített. Tevékenyen részt vett a kor gazdasági mozgalmaiban. Bölcseleti munkái Hegel, közgazdasági tanulmányai Smith és Ricardo hatását mutatják. – Sírja Budapesten, a Kerepesi úti temetőben van.

Művei

• Világtörténet 1. Köt. Pápa, 1859.
• Protestáns egyházalkotmány. Pápa, 1860.
• Tiszta észtan. Pápa, 1863.
• Publicisztikai dolgozatok. Pest, 1869.
• Államzárszámadás. Buda, 1870.
• Kerkápoly Károly politikai előadásai. Budapest, 1882.

Irodalom

• KECSKEMÉTHY Aurél: A mi nagy férfiaink. Budpest, 1874.
• EÖTVÖS Károly: Kerkapoly Károly, az új pénzügyminiszter. Budapest, 1870.
• KAUTZ Gyula: Kerkapoly Károly emlékezete. 1895.
• HALÁSZ Imre: Egy letűnt nemzedék. Emlékezések a magyar állam kialakulásának újabb korszakáról. Budapest, 1911.
• Omladozó sírbolt a kővágóörsi temetőben. = Tapolcai Lapok, 1942. május 2.
• ÁCS Anna: Emlékezés Kerkapoly Károlyra. = Múzeumi Diarium . Veszprém, 1991.
• TUNGLI Gyula: Kerkapoly Károly emlékezete. Veszprém–Pápa, 1992.