Horváth Endre (tanár, nyelvész, író)
A Helyismeret wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Fdanko (vitalap | szerkesztései) 2016. augusztus 10., 14:45-kor történt szerkesztése után volt.
HORVÁTH Endre (Szabás, 1889. november 29. – Budapest, 1982) tanár, nyelvész, író.
Élete
10 éves korában cseregyerekként Petbaumban megtanult németül. A középiskolát a Csurgói Református Gimnáziumban végezte. Tanulmányait a budapesti tudományegyetemen Eötvös-kollégistaként folytatta, 1913-ban diplomázott. Az első világháború előtt ösztöndíjas hallgató volt Berlinben és Párizsban. Az 1. világháború idején katonaként szolgált. 1919-től gimnáziumi tanár, majd 1938-ban tanítóképző intézeti tanári oklevelet szerzett. 1938 és 1948 között a Pápai Református Nőnevelő Intézet igazgatója. 1952 után nyugdíjazásáig a Türr István Gimnáziumban tanított. 1956-ban az iskola forradalmi bizottságának elnöke volt. 1958-tól haláláig Budapesten élt.
Művei
- A bakonyalji nyelvjárás. Budapest, 1906. (Nyelvészeti Füzetek 34.)
- Bessenyei György Társasága. Budapest, 1941.
- P. Szathmáry Károly. Pápa, 1928.
Irodalom
- VÁCZY János: Horváth Endre és a nyelvújítás. = Magyar Nyelv, 1905. 5. sz.
- Pápai pedagógus lexikon. (Főszerk.: TUNGLI Gyula.) Pápa, 1997.
