Horváth János (író, r. k. püspök)
HORVÁTH János (Csicsó, 1769. november 4. – Pozsony, 1835. január 16.) író, római katolikus püspök.
Élete
Veszprémben és Pápán járt középiskolába, Pozsonyban pedig filozófiai tanulmányokat folytatott, ugyanitt 1788–1792-es években teológus. 1792-ben szentelték pappá. Veszprémben káplán, majd Szőlősgyörkön, 1801 és 1808 között (Festetics György meghívására) Keszthelyen plébános. 1808-tól Veszprémben kanonok és egyben a káptalan könyvtárosa, 1822-től pápai esperes. 1815-ben Veszprém megye táblabírájává választották. 1822-ben és 1825-ben részt vett a pozsonyi nemzeti zsinaton és az országgyűlésen, először az egyházmegye, majd a Veszprémi Káptalan követeként. 1830-tól székesfehérvári püspök. Két év múlva az MTA tiszteletbeli taggá választotta, a király pedig valóságos titkos tanácsosnak nevezte ki. Korának egyik legműveltebb papja, tízezer kötetes könyvtárat gyűjtött össze. Jelentős szerepet játszott Keszthelyen, a Festetics Györgyöt körülvevő szellemi életben. Részt vett a nyelvújítási harcban, szoros barátságot tartott kora íróival. Kapcsolatban állt Verseghy Ferenccel, 1825-ben kiadta hátrahagyott kéziratait. 1820-ban indította az Egyházi Értekezések és Tudósítások c., első magyar nyelvű katolikus folyóiratot. Prédikációi és temetési beszédei révén vált híressé. Pozsonyban az országgyűlésen megbetegedett és ott is halt meg. Székesfehérváron a székesegyház sírboltjába temették.
Művei
- Pásztori dal. Veszprém, 1795.
- Vitéz Kinizsy Pálnak hamvai. (v.) Veszprém, 1797.
- A régi magyaroknak vallásbéli s erköltsi állapottyokról. Pest, 1817.
Irodalom
- BADICS Ferenc: Horváth János püspök 1769–1835. Veszprém, 1927.