Rákosi Jenő

RÁKOSI Jenő (Acsád, 1842. november 12. – Budapest, 1929. február 8.) író, újságíró. Rákosi Szidi és Viktor testvére.

Élete

Sopronban járt középiskolába. Három évig gazdasági gyakornok Somogyban, majd 1863-ban Pesten érettségizett, később beiratkozott a jogi egyetemre. Első tragédiája az V. László, első színpadi sikere 1866-ban az Aesopus c. dráma, amelyet a Nemzeti Színház tűzött műsorára. Évtizedekig a fővárosi politikai, szellemi és társadalmi élet egyik vezető alakja, nagyhatalmú kiadó-újságíró volt. Közel fél évszázadra családjának befolyása alá kerültek a fővárosi színházak. Színházigazgatóként a népszínműveket pártolta, ennek hanyatlásakor helyébe az operettet léptette. Irt, szerkesztett, fordított és rendezett, szinte minden műfajban próbálkozott. Gyakran járt a Balaton mellett, ragaszkodott a Dunántúlhoz, ahonnét származott. Az 1893. április 13-14-i, veszprémi tűzvész áldozatai számára a Budapesti Hírlapban országos gyűjtést szervezett. 1920-ban Veszprém város díszpolgárai közé sorolta.

Művei

• Művei. 1–12. Köt. Budapest, 1912.
• Színművei. 1–2. Köt. Pest, 1872.
• A legnagyobb bolond. (r.) Budapest, 1882.
• A háború és az esztétika. Budapest, 1915.
• Tiszavirág. 1–2. Köt. (Cikkek, levelek, beszédek.) Budapest, 1920.
• Kultúra és kereskedelem. Budapest, 1922.
• Emlékeim. Budapest, 1926.
• Tárcák, cikke. Budapest, 1927.

Irodalom

• Rákosi Jenő szepezdi vendégkönyve. = MARGITTAY Rikárd: Balaton, tájak, emberek. Budapest, 1943.
• LENGYEL Géza: Magyar újságmágnások. Budapest, 1963.
• NÉMETH G: Béla: Tragikum és történetfelfogás. Budapest, 1971.
• BÁNOS Tibor: Regény a pesti színházakról. Budapest, 1973.
• HOGYA György: Veszprém város díszpolgárai. Veszprém, 2001.