Kósa Pál

KÓSA Pál (Balatonfüred, 1921. január 25. – Budapest, 1959. augusztus 5.) asztalosmester.

Élete

A négy polgári elvégzése után asztalosnak tanult, majd apja műhelyében dolgozott. 1942-ben megnősült, két lánya született. Ugyanebben az évben behívták katonának, 1946-ban szerelt le. 1945-ben Újpesten belépett a MKP-be, ott 1948-ig a párt agitációs és propaganda titkára volt, amikor hamis vádak alapján kizárták a pártból, mert „ellenséges” propagandát fejtett ki és letagadta múltját (apja 1938-ban belépett a nyilaskeresztes pártba). Október 23-án részt vett az újpesti tüntetésen, jelen volt a kerületi kapitányság és a tanácsháza elfoglalásakor. Tagja lett a Nemzeti Bizottságnak. 1956. október 25-étől az Újpesti Forradalmi Tanács elnöke. November 4-én fegyveres ellenállásra szólította fel a lakosságot. Tizenkét teherautónyi fegyvert és lőszert szerzett, majd a Nemzeti Bizottság tagjaival együtt illegalitásba vonult. November 8-án harcérintkezésbe kerültek a benyomuló szovjet csapatokkal. 11-én felvették a kapcsolatot a kerületi tanáccsal, hogy tárgyaljanak az együttműködésről. A találkozón, november 12-én az oroszok letartoztatták. 1959. március 15-én a bíróság halálra ítélte A halálos ítélet kihirdetését követően öngyilkosságot kísérelt meg a börtönben. Balatonfüreden utca viseli nevét, a köztemetőben 1991-től, a Bem József Általános Iskolában 1993-tól tábla őrzi emlékét.

Irodalom

• P. HERCZEG Edit: In memoriam Kósa Pál. = Füredi Hírek, 1991. 17. sz.
• Halottaink 1956. 1. Köt. Bp., 1989.
• KOCZOR Dóra: Kósa Pál élete, szerepe az 1956-os forradalomban és szabadságharcban. Balatonfüred, 2006.