Bogyay Tamás

BOGYAY Tamás, várbogyai és nagymadi (Kőszeg, 1909. április 8. - München, 1994. február 8.) tanár, művészettörténész.

Élete

Bogyay Lajosnak és Pauler Gyulának leszármazottja. Elemi és középiskolába Nagykanizsán járt. Eötvös-kollégistaként a budapesti tudományegyetemen, 1932-ben szerzett tanári és bölcsészdoktori oklevelet. Az egyetemen gyakornok, 1935-től a Zala vármegyei tanfelügyelőségen, 1940 után a Kultuszminisztériumban dolgozott. 1945-től Németországban, 1952 után Münchenben élt. Kőszegi Ákos néven a Szabad Európa Rádió munkatársa, 1963 és 1968 között a Müncheni Magyar Intézet igazgatója. 1953-tól 1956-ig szerkesztette az Új Magyar Út c. folyóiratot. Főként művészettörténettel és középkori magyar történelemmel foglalkozott. Magyar, német és francia nyelven jelentek meg munkái a magyarok eredetéről, a Szent Koronáról, István királyról és középkori művészetünkről. Badacsonyi kötődései révén mindig ezt a tájat tekintette szűkebb hazájának. A Balaton-felvidék építészetével is foglalkozott. Kívánságának megfelelően hamvait a badacsonyi Szent Donát-kápolnában helyezték el.

Művei

• A művész a korai középkorban. Budapest, 1932.
• A jáki apátsági templom és Szent Jakab kápolna, Szombathely, 1944.
• Kép és látomás. Fejezet a magyar romantika történetéből. Köln, 1962.
• Bayern us die Kunst Ungarns. München, 1964.
• Stephanus Rex. Wien, 1975.
• A Szentkorona, mint a magyar történelem forrása és szereplője. Zürich, 1984.
• Magyarország története távlatból. Budapest, 1993.

Irodalom

• SZÁNTÓ Konrád: Bogyay Tamás egyháztörténeti munkássága. = Magyar egyháztörténeti vázlatok. 2. Köt. Budapest. 1991.
• KALMÁR László: Badacsonytomaj története. Badacsonytomaj, 1995.