Hillinger János

HILLINGER János (Budapest, 1912. december 20. – Budpest, 1989. ápr. 17.) orvos.

Élete

Egyetem orvosi fakultásán végzett, rendszeresen sportolt, eredményesen atletizált. Első orvosi rendelője Kálozon volt. 1942-ben csatlakozott a Szociáldemokrata Párthoz, (SZDP) 1943-tól behívták hazai munkaszolgálatra, majd Németországba vitték. 1945. április 15-től a kapuvári közkórház fertőző osztályán teljesített munkaszolgálatot. Korábbi lakóhelyére, Kislángra tért vissza, ahol orvosi prakti-zálás mellett az SZDP helyi szervezetének elnöke. 1946-tól Székesfehérvár városi majd járási tisztiorvosa és az SZDP Fejér megyei elnöke. Később városi és járási Törvényhatósági Bizottság és s Megyei Nemzeti Bizottság, valamint a Megyei Tervbizottság tagja, a Megyei Földrendező Bizottság elnöke. A „kékcédulás” választások után visszavonult a politikától. 1951-től a tapolcai kórház tüdőosztályának vezető főorvosaként dolgozott. 1956. október 26-án a városi Forradalmi Tanács melynek elnökévé választották. 1956 novemberében állásából elbocsátották, majd kitiltották Tapolcáról. Zalaszentgyörgy körzeti orvosa lett. 1957 őszén letartóztatták és a népi demokratikus államrend elleni szervezkedés bűntette miatt 4 év börtönre és vagyona ½ részének elkobzására ítélték. 1959. november 8-án történt szabadulása után Biharugrán körzeti orvos. Nyugdíjasként Budapesten családi házat vásárolt, ott 1977-től 1983-ig újra orvosként dolgozott. 1989 márciusában belépett az újraalakuló MSzDP-be. 1990. január 9-én a Győri Katonai Bíróság egykori ítéletét semmissé nyilvánította. 1991-ben megkapta az 1956-os emlékérmet és emléklapot.

Irodalom

• KERTÉSZ Károly: Tapolcai életrajzi lexikon 4. Tapolca, 2009.