Kutasi Kovács Lajos

KUTASI KOVÁCS Lajos (Veszprém, 1920. január 18. – London, 1995. november 2.) író, újságíró, néprajzkutató.

Élete

A középiskolát Budapesten végezte. Első szépirodalmi munkája 1941-ben jelent meg. 1942-ben kezdte az újságírói munkát, a Veszprémi Hírlapnál, ahol két évig segédszerkesztő. 1944-ben Budapesten újságíró. A háború után néhány évig a Német Szövetségi Köztársaságban élt, majd 1949-ben kivándorolt Dél-Amerikába. Húsz éven keresztül magyar lapszerkesztő Brazíliában. 1950 és 1967 között a Délamerikai Magyar Hírlap szerkesztője Sao Pauloban, majd 1970-ig a Délamerikai Magyar Újság brazíliai szerkesztője. 1963-tól 1968-ig az Internacional Feature Service nemzetközi sajtóiroda brazíliai igazgatója és húsz évig a Sao Paulói Könyves Kálmán Szabadegyetem dékánja. 1970-ben, Londonban telepedett le. Külső munkatársa volt a Szabad Európa Rádiónak és londoni BBC-nek. Tudományos igényességgel kutatta az amerikai indiánok életét. 1965-ben részt vett egy dél-amerikai expedícióban, 1974 és 1989 között nagyobb etnográfiai tanulmányutakat tett Észak- és Dél-Amerikában. 1972 óta rendszeresen jelentek meg könyvei, tanulmányai és egyéb írásai Magyarországon, sokat publikált az Új Horizont c. folyóiratban. Élete utolsó két évében az Angliai Magyar Tükör szerkesztője. A Magyar Földrajzi Társaság 1995-ben az útirajz-irodalomban kifejtett kimagasló munkásságáért neki ítélte a Teleki Sámuel Érmet. Néprajzi gyűjteménye az érdi Magyar Földrajzi Múzeumot gazdagítja, kéziratai és egyéb irodalmi dokumentumai pedig a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumba kerültek.

Művei

• A Zöldpokoltól a Vidámkikötőig. Budapest, 1972.
• Fekete istenek, fekete emberek. Budapest, 1980.
• Az elveszett világ. Budapest, 1976.
• Összefirkált térkép. Visszaemlékezés. Budapest, 1988.
• Régi Pannon képeslap Dél-Amerikából. = Új Horizont, 1991. 4–5. sz.
• Múltam, tájaim. = Új Horizont, 1994. 1. sz.
• Az én régi Veszprémem. = Napló, 1996. júnuár 8.

Irodalom

• Angliai Magyar Tükör, 1995. 4. sz.