Szelepcsényi György

SZELEPCSÉNYI György, pohronci (Nagyszombat, 1595 – Litovica, Morvaország, 1685. január 14.) római katolikus püspök, királyi helytartó, rézmetsző művész.

Élete

Szegény, pásztorkodó családból származott. Hagyomány szerint szülőfaluja főterén ő is legeltette a disznókat, ahova később templomot építtetett. Rómába 23–24 éves korában érkezett, ahol 7 évig filozófiát és teológiát tanult. Hazatérve először septei plébános, de 1636-ban már esztergomi kanonok is. Földvári apátként volt jelen 1638-ban a nagyszombati zsinaton. 1642-ben szentgyörgymezei prépost és pilisi apát. A veszprémi püspökséget 1644. augusztus 7-én nyerte el. 1648. április 18-án áthelyezték a nyitrai püspökségbe. 1657-től kalocsai érsek. Az esztergomi érseki székbe 1666-ban emelték. Veszprémi püspöksége idején királyi kancellár és helytartó, egyben a kormányzótanács tagja. Sok fontos diplomáciai feladatot oldott meg, legtöbbször a törökökkel tárgyalt Budán és Konstantinápolyban. Hatalmas vagyont szerzett, melyet főként a török elleni harcra áldozott. Nagyszombatban, 1682-ben nemzeti zsinatot hívott össze. Az alkotmány felfüggesztése után elnöke a Wesselényi-féle összeesküvés ügyében Pozsonyban ítélkező, sok protestáns lelkészt elmarasztaló vészbíróságnak. Nagy kedvvel foglakozott a rézmetszéssel. Legismertebb műve Pázmány Péter portréja. Latin nyelvű vitairatokat írt. Istenes énekek címmel kiadta a magyar egyházi énekeket.

Irodalom

• MESZLÉNYI Antal: Szelepcsényi György prímás és Északmagyarország rekatolizálása, 1671–1675. Budapest, 1935.
• MARKÓ László: A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Életrajzi Lexikon. Budapest, 2000.