Kitaibel Pál
KITAIBEL Pál (Nagymarton, 1757. február 3. – Pest, 1817. december 13.) természettudós, polihisztor, tanár.
Élete
Papi pályára készült, 1780-ban mégis a jogra iratkozott be, majd az orvoskaron folytatta tanulmányait. 1784-ben az első botanikus adjunktus. 1785-ben orvosdoktori oklevelet szerzett. Az egyetem botanikus kertjében kezdte pályáját, lerakta az egyetemi herbárium alapját; gyarapította és rendszerezte a botanikus kert állományát. 1792 és 1816 között a kormány megbízásából az egész akkori Magyarországot beutazta, hogy az ásványvizeket és a természeti viszonyokat tanulmányozza. 1799-ben, feltárta a Somló flóráját. 1810-ben, a botanika tanára és a botanikus kert prefektusa. Befejezetlen művében elkezdte Magyarország természetének és flórájának leírását. Számos növény- és állatfaj felfedezése fűződik a nevéhez. Tőle származik a földrengés első szakszerű leírása (Mór, 1810).
Művei
- Descriptiones et icones plantarum rariorum Hungariae. 1–3. Köt. Vienne, 1799–1812.
- Plan zu einer ungarischen Gesellschaft für Naturkunde. Pest, 1802.
- Topographische Beschreibung von Ungarn (Pest, 1803.) Diaria itinerum Pauli Kitaibelei. (Szerk. GOMBOCZ Endre.) Budapest, 1945.
Irodalom
- GOMBOCZ Endre: Kitaibel és kora. = A magyar botanika története. Budapest, 1936.
- JÁVORKA Sándor: Kitaibel Pál. Budapest, 1937.
- TASNÁDI KUBACSKA András: Kitaibel Pál. = Természettudományi Közlemény, 1957. 1. sz.