Lakatos Péter Pál

LAKATOS Péter Pál (Kővágóörs, 1898. ápr. 7.–Tapolca, 1959. aug. 26.) költő, újságíró.

Élete

A keszthelyi gimnáziumban tanult, 1916-ban érettségizett, majd a műegyetemre iratkozott be. Később jogot hallgatott, de tanulmányait nem fejezte be. A Magyar Írás és az Új Kultúra munkatársa, első versei a Nyugatban, későbbi írásai a Népszavában is jelentek meg. A 20-as években az Új Magyar Föld munkatársaként kötött barátságot József Attilával, majd Radnóti Miklóssal. 1929-ben a Jóság című antológia közölte verseit. Az illegális KMP tagja volt, ezért többször ült börtönben, internálótáborba küldték. 1935-től semmilyen munkát nem kapott, kitanulta a gépszedést és nyomdászként helyezkedett el. 1940–1941-ben a Híd segédszerkesztője. Hazaköltözött, de szervezkedés miatt letartóztatták. A háború után a falujában, Kővágóörsön végzett pártmunkát, 1949-ben Budapesten vállalt állást, megbetegedett és haláláig Révfülöpön lakott. A Nyugatban, a Népszavában, a Hídban, a Kortársban és más folyóiratokban jelentek meg írásai. Solohov több elbeszélését fordította magyarra.

Irodalom

• TAMÁS Aladár: 100. Bp., 1964.
• SZALAI Imre: ~. = Tiszatáj, 1965. 6. sz.
• SZALAI Imre: Lyuggatott sors. = Napló, 1969. aug. 23.
• CSABA Imre: Támadás menetből. Vp., 1969.
• TALPASSY Tibor: Magányos lámpás. = Kortárs, 1967. 7. sz.
• FONAY Tibor: ~. = Emberek a tájban. Nemesgulács, 1989.
• P. MIKLÓS Tamás: Ki kicsoda Révfülöp történetében. I. rész. = Villa Filip, 2000. 2. sz.
• SZALAI Imre: ~ (1898–1959). = Villa Filip, 2002. 1. sz.